A Milan az idei szezonban a kötelezőket elég jó százalékkal behúzta. Talán két kivétel volt: a Genoa elleni nagyon sima vereség (bár itt igazából a gólkülönbség volt meghökkentő), illetve az Udinese elleni baki, ami ráadásul hazai pályán jött össze. Az a Milan azért lényegesen sebezhetőbb csapat volt, mint a mostani, és igazából mindegy hol játsszák a meccset, a mostani Udinesét bizony verni kell.
A győzelemre lélektanilag is nagy szüksége van most a csapatnak. Donnarummáék ugyanis az utolsó öt bajnokin csak öt pontot szereztek, ami látva az ellenfelek erősségét elfogadható, de csak abban az esetben, ha az úgymond "kötelezőket" továbbra is hozza a csapat. Márpedig az Udinese ellen nagyon kellene a három pont, ahogyan papírforma alapján a Sampdoria és a Bologna elleni bajnokikon is.
Ironikus módon az Udinese nem kezdte túl jól a szezont, a Milan elleni győzelmet követő öt meccsen csupán egyetlen pontot szereztek, közben edzőt is váltottak. Azóta ilyen gyenge szériájuk nem volt, többé-kevésbé magabiztosan gyűjtik a pontokat, jelenleg a 12. helyen állnak. Most egyébként épp egy nehéz szérián vannak túl, kikaptak az Intertől, Romától majd az Empolitól is. Mindegyik meccsen egy gól volt a különbség, ami az első kettő esetében elég jól csengő adat. Nehéz ebből arra következtetni, hogy rossz formában vannak, vagy épp arra, hogy a Milan majd könnyedén nyerhet ellenük. Az egyébként sem ennek a csapatnak a sajátossága.
Ahogyan azt már írtam is, túlzás lenne azt állítani, hogy a Milan jó formában lenne, ugyanakkor van jel a csapat előrelépésére is. Az utolsó öt bajnokin ugyanis a Milan jócskán a szezonátlag felett teljesített statisztikailag. Ez annyit tesz, hogy többször lőttünk kapura (12,-> 16,8), többet birtokoltuk a labdát (51% -> 56%) és még többet is passzoltunk (410 -> 527). Önmagában persze ezekkel a statisztikákkal kitörölhetjük a seggünket, annyit sem érnek, azt akár jelezheti is, hogy a csapat egyre inkább átveszi Montella stílusát. Ezek a számok a támadójátékot tekintve már közelebb állnak ahhoz, amit az olasz edző elvárna. És ha hasonló dominanciát sikerül kialakítani az Udinese ellen is, akkor jó esélye lesz a Milannak a három pontra.
Ehhez persze kulcsfontosságú, hogy a meccs elején ne kapjon gólt a csapat.
Ami úgy tűnik mintha a társaság egyik specialitása lenne a semmiből rúgott gólok mellett, de igazából az ellenfelek stílusára is visszavezethetjük a jelenséget. A Torino idén (ha jól emlékszem) a legtöbb gólt szerezte az első félidőben, a Napoli és a Juve meg gyakran kezdi a meccseit nagy intenzitással (mondjuk a rabruhások most ebből nem sokat mutattak meg), vagyis a stílusukból fakadóan benne volt a gyors gólváltás. No meg a Milan stílusában is, ami felvállalta a nyílt játékot, helyenként már-már túlzóan is magasra helyezett védelmi vonalaival. Arra mindenképpen törekedni kell hátul, hogy lehetőleg önként ne üljünk fel a szopórollerre, mert a kapott gólok jelentős része valamilyen egyéni hiba eredményeképpen született. De talán azzal, hogy a mostani ellenfélnek nincs Falque, Bellotti, Insigne, Mertens, Dybala vagy Pjanic-szintű játékosa, sikerül ezt a problémát kiküszöbölni.
Ami a kezdőt illeti, nos pár nappal ezelőtt még megfordult a fejekben az a lehetőség is, hogy Deulofeu esetleg a kezdőben kaphat helyet, de mostanra visszatért az az elképzelés miszerint marad Suso a helyén és legújabb spanyolunk esetleg csereként ugorhat be. A bemutatkozása egyébként ígéretes játékot hozott, nyilván nem 10 percből kell ezt megítélni, de jó húzás lehet ő majd Niang helyett. Középpályán Locatelli és Kuco helye tűnik biztosnak, míg Pasalic és az "invisible man" szerepében mindig zseniális Bertolacci helye a kérdőjel, jelenleg a horvát az esélyesebb. A védelem meg talán a legerősebb összeállításában megy ki a pályára DS-Roma-Paletta-Abate négyessel.
A találkozót ha minden igaz a Digi 3 nyomatja majd, de streameket innen biztos találtok.
