A legtöbb rivális botlott a hétvégén, így aztán lehetett volna ez egy álomforduló. Nem lett. Az Udinese a szezon során már másodszorra szívatta meg a csapatot, ráadásul a létező legrosszabb forgatókönyvvel, két alapember elvesztésével együtt. Most már egyértelmű, hogy rossz passzban a csapat, kérdés mikor sikerül megállítani a zuhanást. Ha egyáltalán.
Ami azt illeti, simán alakulhatott volna ez másképpen is. A csapat kifejezetten jól kezdett, a 8. percben Suso zseniális passzából Bonaventura megszerezte a csapatnak a vezetést. Utoljára a Cagliari ellen fordult elő, hogy a Milan lőtte volna a találkozón az első gólt (azt is valamikor a második félidő végén...), és egészen a novemberi Empoli meccsig kellett visszamenni, hogy hasonlóan korai fázisban lőtt gólt találjak, akkor épp Lapadula vert egyet (hogy aztán két perccel később egyenlítsen Saponara, de ez más téma).
A 22. percben már jött az első komolyabb pofon, Bonaventura egy szerencsétlen szerelési kísérlet során megsérült (izomhúzódás), így jöhetett az első kényszerű csere, Deulofeu váltotta. A spanyol összességében ígéretesen játszott ahhoz képest, hogy pár napja van a csapattal és talán kétszámjegyű edzésen sincs túl, de Jacket nem tudta pótolni. Ellentétben a szokásával, túlzottan gyakran szorult hátra - nyilván próbált besegíteni a labdakihozatalban - de igazából pont ebben pótolhatatlan Bonaventura, ezt a szerepet senki nem tudja betölteni a csapatban.
A 31. percben pedig Locatelli hibázott hatalmasat, gyakorlatilag gólt ajándékozva az ellenfélnek. Kétségtelenül komoly hiba volt - pár napon belül ráadásul a második - az Udinese meg köszönte szépen a lehetőséget és Thereau góljával kiegyenlítettek. Ezen a ponton azért megállnék, mivel az indulatot nem feltétlenül tartom indokoltnak. Locatelli ugyanis nyilvánvalóan nem kész játékos. Ezt mindenki látja, aki akár csak egyszer is végignézte a meccseit. És egy 19 éves játékosban - aki fél évvel ezelőtt még maximum a felnőtt csapat kispadjára fért oda - benne is van a hiba lehetősége, pláne ha az olasz foci legnehezebb posztján kap helyet. Nálánál tapasztaltabb játékosok is hibáztak már, akár fontosabb helyzetben is (Gerrard pl. megvan?). Szinte éveken át könyörögtünk az ilyen hibákért - jómagam Cristante felnőttcsapatos meccsei óta mindenképpen - hogy a vezetői képességek terén semmit sem mutató, ellenben a 32 évesen is gyakran hasonlóan bizonytalan "közönségkedvenc" helyett a fejlődés ígéretével kecsegtető játékos legyen a pályán. És igen, ez szörnyű hiba volt, de olyan amit 19 évesen még akár el is lehet követni. Az más kérdés, hogy ez miből fakad. Fizikális esetleg mentális fáradtságból? Egy kis pihenő lehet valóban nem ártana neki, de igazából eljutottunk odáig, hogy nála jobb opciónk nincs erre a szerepkörre.
A bekapott gól után annyiban nem változott a meccs képe, hogy a Milan próbálkozott veszélyesebb támadásokkal, és a második félidőre Deulofeu is megérkezett a meccsbe. Ahogy írtam, így sem volt Bonaventura közelében, de több sikeres csele is volt, az ellentámadásoknál meg rendre jó döntéseket hozott - Baccát és Susót is hozta jó helyzetbe (még ha ziccernek max. a spanyol lehetőségét neveznénk, azt is inkább jóindulattal). Susónak volt egy remek szabadrúgása is, amit Karnezis bravúrral tolt ki szögletre.
Hazudnék, ha azt írnám, az Udinese számára teljesen reménytelen volt a meccs. A kontráikból rendre ígéretes létszámban és sebességgel tudtak lefordulni, és nem sok akadályba ütköztek. Sem fizikálisan, sem sebességben nem sikerült felvenni velük a versenyt, különösen Fofana, illetve a csatársorban Zapata tűnt mismatchnek a Milan védőkkel szemben.
Aztán a 71. percben jött egy meglehetősen vitatható jelenet. Rodrigo de Paul, a hazaiak szélsője hátulról csúszott rá De Sciglio bokájára. Az argentin saját bevallása szerint a labdára ment, de ez azon a tényen nem sokat változtat, hogy az a becsúszás pillanatában már nemigen volt DS-nél. Ha valami piros, akkor ez mindenképp. Utólag ráadásul az is kiderült, hogy valószínűleg az olasz védő szezonját is idő előtt lezárta ezzel. De Paul azonban megúszta a helyzetet, fél perccel később pedig DS üresen maradt helyéről a gólt is megszerezte csapatának. Itt azért mindenképp meg kell jegyezni, hogy a csapat is óriási hibát követett el, azzal nyilván tisztában voltak, hogy az Udinese remekül kontrázik, tehát adja magát a kérdés: emberhátrányban miért akartunk mindenképpen támadni? Nem ért rá megvárni azt a fél percet, amíg Vangioni (valami rejtélyes oknál fogva nem Antonelli került DS helyére) beszáll a játékba?
Még innen is visszajöhetett volna a Milan, de ezúttal elmaradt a 80+ perces Lapadula gól - most kapufán csattant a ziccer - a végén pedig még Donnarummának kellett fognia Zapata ajtó-ablak helyzetét, amin ugyan már nem sok minden múlt, de volt akkora védés, hogy feljegyezzük.
A vereséggel eldőlt, hogy amennyiben meg is verjük a Bolognát (mint tudjuk ez elsősorban Nagy Ádámon múlik...) is csak pontazonossággal állunk a Lazióval, vagyis az ősszel kidolgozott előnyt sikerült teljesen leolvasztani (a dobogóval szemben pedig még egy ottani győzelemmel is öt pont lenne a hátrány). A héten a Sampdoria vár a csapatra - az a Sampdoria, amelyik hétvégén 3-2-re verte a Romát, és az a találkozó sok mindent eldönthet a Milan szezonjának hátralévő részéről.
