Küzdött, helytállt a megtizedelt Milan a Lazio vendégeként és a sok kihagyott bugyikék helyzet a végén megbosszulta magát. Tegyük a szívünkre a kezünket, a meccs képe alapján ez majdnem akkora blamának tűnik most Róma kék felében, mint amekkora a Bologna „hőstette” volt a múlt héti pótolt meccsen. Pedig nem úgy kezdődött a mérkőzés, ahogy várni lehetett volna, mert ez a sose látott Milan kezdő meglepte a mérkőzés elején a Lazio csapatát és egy jó bő negyed órának kellett eltelnie ahhoz, hogy szépen fokozatosan és idővel nagyon masszívan átvegyék az irányítást és kétséget ne hagyjanak afelől, hogy melyik ezen az estén a jobb csapat. Elég erőteljesen elkezdték belefocizni a Milant a gyepbe, és ha nincs GigiD, akkor ez a meccs nagyon-nagyon hamar eldőlt volna. Nem így lett, mert hiába volt a pályán a szezon leggyengébb védelme és középpályája, ahogy arra már többször rávetítettünk mi is, a felállt Milannak nagyon nehéz bevenni a kapuját. Itt persze most sokkal kevésbé a szervezettségnek, mintsem Donnarumma pazar védéseinek köszönhettük ezt, de ettől még így van, ahogy az is, hogy újra egy komoly hiba eredménye volt az, hogy Immobile olyan helyzetbe kerüljön, amiből végül is büntetőt kapott és abból gólt szerzett a Lazio.

Illik megjegyezni, hogy egy olyan büntetőt, amit a felvételek tanúsága szerint nem is biztos, hogy be kellett volna fújni és Ciro koma ütemérzéke igencsak kellett hozzá, de én személy szerint nem tudom hibáztatni Damato bácsit, mert még a visszajátszásokat is ki kellett nagyítani ahhoz, hogy ez igazán látható legyen. Amúgy meg, ha Abate lehengerlését sem látta szabálytalannak, akkor bőven nem lehet kiakadni rajta, hogy két szép szem nem látta, ahogy Gigio picit hozzáér a labdához. Biztos nagyon más képet festő játékrész következett volna, ha nem kap az utolsó másodpercekben gólt a Milan, de utólag elemezve talán jobban járt így, mintha a másodikban szerez vezetést a Lazio. Ugyanis nagyon gyorsan váltott a szünet után Montella és egy elég bátornak mondható Locatelli-Sosa cserét eszközölt az 52. percben, ami látva az argentin játékát mindenképpen bejött és nem csak azért, mert elévülhetetlen érdemei voltak az egyenlítő gólunk előkészítésében. A Lapadula-Ocampos csere a csináltam is valamit meg nem is halmazba tehető momentum volt, hozott egy friss embert, egy centert, na, üsse kő, hagyjuk rá, de azt nem igazán értem, hogy Poli sérülése miért akadályozta meg abban, hogy ne Baccát hozza be, de mivel egyenlítettünk, így nem érheti szó a ház elejét.

Úgy meg főleg, ha a gólunk utáni utolsó percekre gondolunk vissza, mert bizony az akkora sallerként érte a Lazio csapatát, hogy kisebb csoda, hogy nem kaptak rá még egyet. A meccs vége kétségtelenül a Milané volt és amennyiben egy kicsit hamarabb jön az a Suso gól jó eséllyel még inkább az lehetett volna, ez pedig sokkal több, mint amiről álmodhattunk a meccs előtt a kezdőcsapatokat látva. Nem kevesebb, mint a legerősebb Lazio, hazai pályán, a szezon leggyengébb Milan kezdő 11-e ellen szalasztott el egy óriási lehetőséget, úgy térhetett volna vissza pontelőnnyel a negyedik helyre, hogy közben szinte végleg lerázza magáról a Rossoneri brigádot. Ennek megakadályozása és az, hogy a csapat nem veszítette el ezt a meccset jócskán pozitív megítélésbe kell, hogy helyezze ezt a mérkőzést számunkra, és ez még akkor is igaz, ha érzi, tudja mindenki, hogy ezzel az egy ponttal a tabella szempontjából olyan nagyon nem érünk sokat. Arra viszont bőven elég, hogy a reményünket táplálja és egyértelmű, hogy így azért nagyon más szájízzel tudunk majd a Fiorentina elleni hazai meccsünk időpontjában leülni a televízió elé.

Összességében nyugodtan kijelenthető, hogy két olyan meccsen van túl a Milan, amelyre nagyon szüksége volt már a csapatnak a januári beragadás után, a Bologna és a Lazio elleni csörte alkalmas kellett legyen arra, hogy a csapat végleg maga mögött tudja hagyni ezt az eredménytelen időszakot, valamint ezzel együtt mentálisan erősebbé váljon. Most vasárnap pedig hazatér saját közönsége elé egy rangadóra, ahol remélhetőleg már egy kicsit kevésbé tartalékosan, egy kicsit határozottabban, egy kicsit felszabadultabban meg is tudja mutatni, hogy nem adta még fel ezt a szezont. Amennyire éreztem a Sampdoria meccs kapcsán, hogy baj lesz, most annyira azt érzem, hogy a lilák ellen nem, mert két ilyen nem csak, nem legfőképp eredményében sikeres vendégszereplés után kizárt, hogy ez a csapat kikapjon otthon a Fiorentinatól! Azt nem mondom, hogy nyer is, mert addig még sok víz lefolyik a pi…, akarom mondani a Dunán! :)