Nem kevés időt kellett várni arra, hogy a Rossoneri végre-valahára győzelmet ünnepelhessen a zöld-fekete kiscsapat otthonában, de most végre megtört a rossz sorozat nagyban köszönhetően Berardi mellé lőtt büntetőjének, valamint Bacca szabálytalanul végrehajtott, de megadott 11-es góljának. Egy, a számok nyelvén nagyjából kiegyenlített mérkőzésen ez az egy gól döntött, mivel Suso két ziccer rontása nyomán végig nyitott maradt a mérkőzés, amelyet kézben tartott ugyan a Milan, de újra nem éppen a legszebb módon. Bejött egymás után másodjára is ’a második félidőben mi már nem nagyon akarunk akkor focizni’ féle „taktika”, melynek látványát nem könnyű feldolgozni, ugyanakkor, amíg eredményre vezet, nagyon belekötni sem lehet. Amíg az első félidőben jobb labdabirtoklás, több lövés, több kaput eltaláló lövés, több kiharcolt szabadrúgás és szöglet jellemezte a Milan játékát, a másodikban ezekből már csak a szabadrúgások kiharcolása tekintetében voltunk jobbak. Így jött ki összességében az, hogy a csapat a kiegyenlített meccskép ellenére is jócskán irányítása alatt tudta tartani a mérkőzés folyását és ez elég volt arra, hogy győztesen hagyja el a játékteret.

A 18. életévét éppen betöltő Donnarumma 60. tétmérkőzését játszotta a Milan mezében és Berardi mellé szálló büntetője miatt – rajta volt egyébként, ha beljebb is megy inkább védés, mint gól lett volna belőle – azt is elmondhatja magáról, hogy ezek harmadán gólt sem kapott, ami ránézve a Milan játékosállományára, védelmére, nem éppen a hihető kategória. Némi aggodalomra adhat okot ugyanakkor az a tény, hogy bár az utóbbi két mérkőzésen bejött a Milan terve és be tudta zsákolni a három pontot, viszont, amikor volt esélye lezárni a mérkőzést, azt nem tudta megtenni. Ez pedig leginkább annak köszönhető, hogy Suso mindig ugyanúgy és ugyanarra akarja azt a gömb alakú valamit a hálóba juttatni, ez ugye meg annyira látványos, hogy egy 3 éves gyereknek is feltűnik, nemhogy egy Serie A-s kapusnak. Ezekből a helyzetekből meg, jöjjön az ki akár Suso lábára, akár máséra, ilyen szituációkban illik azért eredményt is produkálni, mert ennek hiányában olyan nagyon sokáig nem igen fog működni ez a felfogás, amit vezetés birtokában mostanság képvisel a Milan.

Az Inter hazai veresége, valamint az Atalanta talán már annyira nem is meglepő újabb sikere nyomán elég szépen elkezdett most összerázódni a Juve és a Roma után érkező kvintett, aminek az alján helyezkedik el a Milan és jó esély van rá, hogy ez a következő forduló után még inkább így lesz. Amennyiben a Rossoneri sikerrel veszi majd hazai Chievo elleni meccsét – ami a legkönnyebbnek ígérkezik ezt az ötösfogatot alapul véve – akkor ezt mi is elég komolyan megérezhetjük. Nem kevesebb jön ugyanis a forduló nyitásaként, mint egy Roma-Napoli, ami már önmagában alkalmas lesz arra, hogy akár 4 pontra érjünk be a dobogó alsó fokához képest, ezen kívül pedig az Atalanta-Fiorentina meccsen se biztos, hogy így elsőre, ránézésre oda lehet majd adni mindhárom pontot a bombaformában lévő, legutóbb Nápolyban is nyerni tudó bergamoiak számára. Az Inter és a Lazio esetében nem tűnik megoldhatatlan feladatnak a következő meccsük, de mindkettő idegenben kell majd, hogy pályára lépjen, az meg azért mégsem ugyanaz a szint, mint, hogy nekünk otthon kell majd bedarálnunk a Chievo csapatát.

Úgy tűnik tehát, hogy a Milan maga mögött hagyta azt a gyászos januárt, utóbbi 4 meccsén 10 pontot gyűjtött, a Lazio otthonában elért 1-1-es döntetlen „csúfítja” csupán ezt az utóbbi időszakot, és nagyon fontos lenne, hogy szombaton, rátegyen még három pontot a mérlegre, mert utána Torino lesz az állomás, a Juve Arénában pedig azért sok jóra aligha számíthatunk. Mindenesetre ez még a jövő, majd meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok, most az a legfontosabb, hogy a csapat összeszedte magát és képes újra eredményesen focizni, szépen rázódik össze az élmezőny a Roma mögött és most egyértelműnek hat, hogy még nem szállt ki a Milan a harcból az elpocsékolt 1 hónap ellenére sem. És ha figyelembe vesszük, hogy számunkra egy fokkal azért könnyebbnek tűnhet a végjáték sorsolása, mint az előttünk állóké, a jelenlegi helyezéstől függetlenül, elég erősen a Milan kezében van a saját sorsa. Biztos emlékeznek még jó páran a decemberi fordulókra, ahol gyakorta előkerült az a táblázat, ami azt volt hivatott mutatni, hogy milyen komoly keresztbejátszások lesznek az élmezőny tagjai között és a Milan volt ebben legkevésbé benne. Ugye ez a széria a bajnokság végén is meg fog ismétlődni, ami jelen állás szerint egyet jelent azzal, hogy bőven van még mit kihozni a Milan szezonjából ezzel, hogy talpra tudta magát állítani februárban.

A hátralévő 12 fordulóban a Napoli játszik még a Roma, Juve, Lazio, Inter, Fiorentina ötös mindegyikével, az Inter csapatja az Atalanta, Fiorentina, Napoli, Lazio négyessel és a Milannal. Az Atalanta, a Milan mellett, a Fiorentina, Inter, Roma, Juve kvartettbe szalad bele, a Lazio pedig a Napoli, Roma, Fiorentina, Inter négyes mindegyikével hadakozik még egyet. Természetesen a Milan számára „megálmodott” Juve, Inter, Roma, Atalanta meccsek sem elhanyagolható mértékűek, de a sorsolásból adódóan, a jövő heti Juventus és a majd május elején érkező Roma elleni meccsek között, ha már nem szalad bele még egy hullámvölgybe, akkor nagyon könnyen elérheti a csapat a céljait. Az április közepén esedékes városi derbi mellett ugyanis, ebben az időszakban Genoa (H), Pescara (A), Palermo (H), Empoli (H) és Crotone (A) meccsek várnak sorban a Milanra úgy, hogy ugye az Inter meccs előtt és után – ja, meg közben – is otthon játszik, vagyis még utazgatnia sem kell majdnem egy teljes hónapig. A lehetőség tehát újra adott, már csak az a kérdés van-e még a csapatban annyi, hogy ezt ki is használja és ezzel a bajnokság mind a hátralévő 12 meccsét fontossá tegye.