A múlt héten összeszedtük az elmúlt 30 év legemlékezetesebb pillanatait, most pedig megszavaztuk az "álomtizenegyet". A csoportunk összes tagja szavazott. Először kiválasztottuk a felállást, majd posztonként megszavaztuk a legjobb játékosokat. Szerintünk ők alkotják a Berlusconi-korszak álomcsapatát:

A formáció: egyöntetű szavazás volt, mindenki Berlusconi kedvenc felállására, a 4-3-1-2-re szavazott.

A kapuban: Sebastiano Rossi

Rossi 12 évig őrizte a Milan kapuját, aki 1993. december 12-től 1994. február 24-ig összesen 929 percig nem kapott gólt. Ez egészen ez év márciusáig rekordnak számított, viszont Buffon megdöntötte ezt, 974 perces góltalansággal. 3 szavazattal előzte meg a 2. helyezett Didát, a dobogóra Abbiati is odafért. 

Jobbhátvéd: Cafú

A világbajnok labdarúgó 119 alkalommal viselhette a Milan mezét, többek között egy bajnoki címhez és egy BL-győzelemhez segítette a gárdát. Szoros versenyben, 3 szavazattal előzte meg Mauro Tassottit. 

A védőpáros: Alessandro Nesta - Franco Baresi

Nem volt szoros a verseny, kimagaslóan ők kapták a legtöbb szavazatot. Nem is csoda. Nesta eleganciájának és intelligenciájának is köszönhetően a 2000-es évek legjobbja volt posztján. Baresi pedig a Milan legnagyobb élő legendája, a világ valaha volt (egyik?) legjobb védője. Szavazatot kapott még Thiago Silva és Costacurta.

Balhátvéd: Paolo Maldini

Ha valahol még nem volt kérdés, az a balhátvéd poszt. Egyöntetű szavazás volt. A legendás hármasnál jobb sohasem játszott balbekként.   

A középpálya: Ruud Gullit - Frank Rijkaard - Clarence Seedorf

A legnehezebb szavazás volt, nagyon sok játékosból kellett kiválasztani a 3 legjobbat. Végül Gullit és Seedorf kimagaslott a mezőnyből. A harmadik pozícióra elsőre holtverseny alakult ki, Rijkaard, Savićević, Pirlo és Gattuso között. Végül négyükkel csináltunk egy újabb szavazást, amit Rijkaard nyert meg Gattuso előtt. Savićević nevezhető egyébként a formáció nagy vesztesének, mert ebben a felállásban talán neki nincs helye, több társunk ezért nem szavazott rá az utolsó körben. Rajtuk kívül szavazatot kapott még Boban, Albertini, Rui Costa és Desailly.

Trequartista: Kaká

A Milan történetének nyolcadik, és eddigi utolsó aranylabdás játékosa magabiztosan került be az álomcsapatba. Nem hiába: sokunk kedvence Ricky, aki nemcsak a játéka, hanem szerénysége, magatartása miatt is bárkinek a példaképe lehet. Eladása szerintem minden Milan szurkolót nagyon megviselt. 

Támadók: Marco van Basten - Andrij Shevchenko

Meglepően sima győzelmet aratott a két korábbi aranylabdás klasszis. Az ukránok szövetségi kapitánya eggyel több szavazatot kapott Marconál. A dobogóra - jócskán lemaradva - Zlatan Ibrahimović fért oda. Kapott még szavazatot Weah, Inzaghi, Massaro és Pato is.

Edző: Arrigo Sacchi

Ancelottit és Capellot megelőzve a modern területvédekezés megalkotója lett nálunk a korszak legnagyobb edzője. Amit lehetett, megnyert a Milannal, és ő tette le a következő két sikeres évtized alapjait.

Kispad: Dida, Tassotti, Thiago Silva, Gattuso, Pirlo, Savićević, Ibrahimovic

Sok helyen lehet vitatkozni a csapaton - ez is csak azt bizonyítja, hogy mennyi zseniális játékos játszott Milan mezben az elmúlt 30 évben. Olyan játékosok, legendák, sztárok maradtak ki, akikről a legtöbb klub csak álmodozhat (jelen helyzetünkben mi is sajnos). Az "álomcsapatunk" kialakítását valószínűleg erősen befolyásolta, hogy többségünk a 80-as években született, így az első évtized játékosait kevésbé ismertük. Szerencsére vannak köztünk tapasztaltabbak is, akiknek köszönhetően hitelesebb lett a lista. :-)

Ti mit gondoltok róla? Ki hiányzik, kit tennétek be? Hogy nézne ki a ti csapatotok?

Úgy néz ki, egy korszak véget ért, Berlusconi eladta az AC Milant kínai befektetőknek. Az utóbbi években nagyon sokat kritizáltuk a korábbi olasz miniszterelnököt, viszont vitathatatlan érdemei vannak abban, hogy Milánó egyetlen igazi csapata a világ egyik legsikeresebb klubja lett.

Összeszedtük a legszebb pillanatokat az elmúlt 30 évből, amik elsőre eszünkbe jutottak. Nincs sorrend, nincs benne koncepció, csak ami éppen eszünkbe jutott. Amitől a Milan Milan lett, amitől mi ennek a nagyszerű klubnak a szurkolói lehettünk. Amiket a Donnak köszönhetünk. Itt vegyesen, csoportunk több tagjának az emlékeit olvashatjátok, viszont kivételesen nevek nélkül.

Hivatalosan a klubot sem adták még el, így konkrétan semmit nem tudunk a klub nyári terveiről az átigazolásokat tekintve. Eddig csak az biztos, hogy lesz pár távozó és érkezett a másodosztály (gól)királya Gianluca Lapadula. Tekintve a helyzetet, szinte feleslegesnek érzem az átigazolásokról folytatott diskurzust, mégis van egy téma, amit fontosnak érzek felvetni. Ez pedig a kényszeres csatárigazolási szokása a kopasz mesternek.

Az AC Milan hivatalos közleményben tudatta, hogy az elmúlt napok pletykáinak megfelelően Vincenzo Montella lett a csapat új edzője. A korábbi Fiorentina tréner a négy éves szerződésről szóló pletykák ellenére,  2018-ig írt alá a Milanhoz. Montella még el sem kezdte igazán a munkát a Milannal, de máris rengeteg indulatot keltett a jelenléte.

Milliók szemébe csaltak könnyeket az Európa-bajnokságon remeklő fiaink határon innen és túl, de még az óceán másik partján is, olyan hatást kiváltva, ami sokak életében, akár generációs megközelítésben is páratlannak tekinthető. Sok tízévnyi szenvedés és kilátástalanság után, hirtelen minden megváltozott, az észak-írek elleni meccs után - Szalai Ádám korábbi kifakadásának hatása nyomán is - egy hosszú, szép álomnak tűnő időszak következett, aminek épp a napokban lett vége – remélhetőleg csak ideiglenesen és ősszel folytatják a srácok az útjukat a VB-selejtezőkön. Talán sok kekeckedő számára túlságosan pozitív, nyomokban naív, mosolygósan egyoldalú és felszínes sorok következnek, de amikor a France Football is azzal nyit, hogy "A magyar csapat volt a torna egyik szenzációja", akkor remélem mindenki átérzi, hogy miért ilyennek lett megálmodva ennek a cikknek a hangulata.

Nehéz időszak a 2016-os nyár egy Milan szurkolónak. A csapat 3 éve pocsékul teljesít. Közben a Fininvest egy kínai befektető csoporttal tárgyal a klub eladásáról, amiről ellentmondó pletykák látnak napvilágot. Mindezek tetejében Berlusconi (állítólag) egy életmentő műtéten is átesett. Szerencsére az EB elterelte egy kicsit a figyelmünket minderről, főleg nekünk magyaroknak, mert Bödéék fantasztikusan szerepeltek. Viszont tegnap az "éjjel véget ért", és kicsit visszarázódtunk a szürke hétköznapokba.

Unalmunkban az EB legszebb focistafeleségeit már összegyűjtöttük, most pedig mutatjuk a legszebb szurkolókat.

Bár javában zajlanak a tárgyalások a Fininvest és a kínaiak között, sok minden nem történik a Milan háza táján. Viszont hamarosan itt ez EB (ahova a Fradi is több játékost küld, mint a Milan...), ezért összeszedtük nektek a 10 legszebb focistafeleséget!

Emlékezetes mérkőzésen, a hosszabbításban lőtt góllal nyerte meg a Juventus az olasz kupa döntőjét, amivel Allegriék történelmet írtak. A torinói csapat lett az első az olasz labdarúgás történetében, amelyiknek összejött a "dupla-dupla", azaz egymás után két szezonban is megnyerték az olasz bajnokság mellett az olasz kupát is. A meccs képe alapján simán lehetett volna Milan győzelem is, de a kihagyott lehetőségek után Morata büntetett.

Mérkőzést megelőzően visszaolvastam egy régebbi bejegyzésünket, amiben az olasz kupa esélyekről írtunk és annak kapcsán az Európa Liga indulásról. Idéznék belőle: "jelen állás szerint a Milannak valami brutálisan szar szezonhajrát kellene produkálnia ahhoz, hogy jövőre a csütörtök estéinken ne kelljen a csapatért izgulni". Jelentem, tökéletesen sikerült elérni, hogy az EL-re egyetlen út maradjon: meg kell nyerni az olasz kupa döntőjét.