Minden bizonnyal sokan emlékeznek rá, hogy nemrég az Inter-Napoli Olasz Kupa mérkőzésen Sarri hibázott és dühében - nos fogalmazzunk finoman, nem a megfelelő jelzőket használta Mancinivel kapcsolatban. Az edző a megjegyzésen felháborodott és elég komoly ügy lett belőle, aztán jött ez.

Igen, Mancininek valószínűleg megint beszóltak, ezúttal a szurkolók és láthatólag nehezen viselte ezt. Pontosan ez az, ami miatt feleslegesnek éreztem az őszinte kifakadását Sarri buzizása után. Felfokozott idegállapotban bármelyik ember hajlamosabb lehet olyan szavakat használni, amiket később megbánhat, és egy sportesemény - pláne, ha rangadóról van szó - mindenképpen ez a kategória. Egy vesztes szituációban pedig még nehezebb embernek maradni. Aki játszott már olyan meccset, amit nagyon meg akart nyerni, dúltak az indulatok valószínűleg megérti ezt a helyzetet.

Nem azt mondom, hogy rendben van ha mondjuk buziznak a pályán, de Sarri esetében aligha előítéletről van szó, pláne, hogy Mancini igazából nem meleg. Emiatt például a büntetését is jelentősen csökkentették, hiszen ennek ismeretében nem nyilvánították homofóbnak a szavait. De a lényeg nem itt van.

Hanem ott, hogy Mancini számon kérte kollégáján, hogy nem maradt higgadt és racionális egy olyan szituációban, amiben egyébként nyilvánvalóan nehéz annak lenni. Ezzel önmagában semmi baj nincs, csak akkor ha ő maga is képtelen betartani ezeket a szabályokat.

A Milan-Inter mérkőzés után több gesztusa is jelezte, hogy képtelen elviselni méltósággal a csapata vereségét. Egyrészről amikor elküldték a kispadtól középső ujjának felemelésével jelezte mit gondol a szurkolókról. Ja, hogy provokálták? Igen, ez olyasmi ami előfordul a pályán. Viszont ha Sarri esetében szégyenteljes volt az, hogy elveszítette a fejét, akkor most mit gondol saját magáról a nyaka köré tekert sál mögött?

Sarri oldaláról egyébként a buzizós történet is úgy nézett ki, hogy Mancini "vén tetűnek" nevezte a kollégáját, amire kicsúszott ez a nem túl szerencsés riposzt Sarri szájából. Az Inter edzője ebben a helyzetben annyival volt különb, hogy utólag remek ideológiai kérdést csinált az egészből, holott aligha volt mélyebb indulat a "buzi", mint a "vén tetű" között. Sokkal valószínűbb, hogy Sarri a sértésre egy sértéssel próbált reagálni.

Mancini esetében más jele is van annak, hogy a meccs után elveszítette realitásérzékét. A mérkőzés után sikerült elmondania, hogy a Milan nem érdemelt győzelmet (itt leszögezném, hogy bizonyos fordítások szerint az "Inter nem érdemelt vereséget" hangzott el) és elég masszívan bírózásba kezdett.

Kezdjük Damatóval. A bíró valóban egészen kritikán aluli teljesítményt nyújtott, végig bizonytalan volt és olyan szituációkat engedett el, hogy az hihetetlen. De ezek a döntések legalább kollektíven szarok voltak és nem egy csapatot sújtottak. Sőt, tulajdonképpen az Inter még egy ajándék büntetőt is kapott, mert a spori egész meccsen elnézte a kisebb szabálytalanságokat és ha következetes, akkor Alex hülye mozdulatát nem fújja le. Tény, hogy volt kontakt a két játékos között, ugyanakkor az is elég világosnak tűnik, hogy egy 75 kilós sportoló nem esik el normálisan ilyen helyzetben. Mihajlovics Niang lecserélése után jóval nagyobb erővel billentette fenéken a francia csatárt, aki valahogyan képes volt a lábán maradni. Illúzióim nincsenek: fordított helyzetben Niang is homorított volna, ahogyan vélhetően Icardi sem esik el ennyitől ha nem akar. Viszont ha az szabálytalan volt, akkor miért engedte el a szükségtelenül kemény belépőket? Például amikor Murillo méterekről csúszott oda Niangnak, és kaszálta el a lábát, az miért nem ért szabadrúgást és lapot? Fordítva is lehetne számonkérni dolgokat, például ha lefújta Alex szabálytalanságát, akkor miért nem ért sárgát és így piros lapot? De ezek csak azt igazolják, hogy Damato az egész meccsen nagyon gyenge munkát végzett.

Mindezek ismeretében aligha beszélhetünk arról, hogy a bíró nyúlt volna bele a meccsbe. Senki nem tudja mi lett volna ha egy szigorúbb sípmester vezeti a meccset és lefújja a szabálytalanságokat, még az is lehet, hogy az Inter nyer.

Csakhogy a Milan jobb volt a vasárnap este folyamán. Ugyan megvolt a lehetősége visszakapaszkodni az Internek, de Icardi kihagyta a tizenegyest. A momentum visszakerült a Milanhoz, Mancini csapata szétesett és kialakult a 3-0. A Milan megdolgozott ezért a sikerért, még ha szerencse is kellett hozzá. Ezek után kijelenteni, hogy nem megérdemelt a győzelem minimum tiszteletlen.

Megértem ha dühös és csalódott, mindenki az lenne a helyzetében. Viszont ha elvárja a kollégáktól, hogy ilyen helyzetben is megőrizzék a higgadtság látszatát, az a minimum, hogy ő maga is betartsa a szabályokat. Ellenkező esetben az egész csak képmutatás.