Nem bírta el az eredmények tudatában kínálkozó lehetőség keltette nyomást, Jack hiányát és edzője óriási hibáit a BL indulás tekintetében alighanem végzeteset hibázó Milan - fájó döntetlen otthon az Udinese ellen! Megtette nekünk azt a szívességet a sors, hogy mind a Fiorentina, mind az Inter pontokat hullajtott, ráadásul tisztában is volt a csapat ezekkel az eredményekkel – ahogy azzal is, hogy a következő fordulóban egymás ellen játszanak - a kezdősípszó pillanatában, amit hazai pályán végezhettünk el egy köztudottan fura eredményekre képes, de véletlenül sem veszélyes Zebrette ellen – mi kell még kérem szépen, mi?
A bolygók együttállása lófasz ehhez képest és mi mégsem tudtuk a magunk javára fordítani. Tök mindegy, hogy nem nyertünk, mi ment be, mi nem ment be, milyen volt az első félidő és milyen a második, a lényeg az, hogy nincs 3 pont. Nincs ünneplés újra egy olyan pillanatban, ami mindenkinek, még a legszkeptikusabb szurkolóknak is erőt, hitet adott volna – fájdalom van, szomorúság, elkeseredettség megint. Ezt a hibát már tényleg nem lett volna szabad elkövetnie a Milannak, megtette, így újra picit elvesztünk. A hatodik helyünket és az EL indulásunkat aligha veszélyezteti bármi is említésre méltó módon, nehéz elképzelni, hogy nem lesz jövőre európai kupaporond, de azt biztosan Európa Ligának fogják hívni. Nem is érdemlünk többet a ma látottak alapján, egy BL szintű csapat ekkora ziccert nem hagy ki, mint amilyet a Milannak ma sikerült és ez nagyrészt Mihajlovic számlájára írandó, ennek ellenkezőjéről engem meggyőzni lehetetlen.
Biztos vagyok benne, hogy önmagában Bonaventura hiányával meg tudott volna küzdeni a csapat, a baj abból adódott, hogy nem olyan formában, ahogy azt Miha elképzelte. Először is hatványozott hiba volt megbontani a jól kitalált és ez idáig igen jól működő Kucka-Montolivo közepet, mert így egyből két ember került olyan helyre, ahol semmi keresnivalója nincs, Kucka a szélre és Bertolacci a helyére (utóbbinak a keretben sincs helye nálam, ő a Milan általam valaha látott egyik – ha nem a - legnagyobb melléfogása vásárlási oldalon játékos/ár/érték tekintetében). Ezzel egy időben rögtön van még egy ember, aki nem tudta hozni, amit eddig, mert így Montolivo is jobban gyengélkedett, vagyis az egész középpályánk elmehetett a faszba eme zseniális meglátás nyomán.
Ha csak simán felteszi Lacikát Jack helyére sokkal egyszerűbb és sokkal nagyszerűbb is lett volna az életünk, itt ugye rögtön csak egy ember van „idegenbe”, megmarad a középpályán a belső erős mag és az a mostanában jól működő szisztéma is, de nem, ez így neki nem volt jó. Pedig nemigen kell sokat gondolkodni rajta, hogy ezt kellett-e volna választani vagy sem. No de ez még semmi! Ahhoz kedves testvéreim mennyi cucc kell szerintetek, hogy Kucka-Balotelli cserével nyissa meg a parti második felét, ahelyett, hogy visszatette volna a helyére Monti mellé és Lacika maradt volna az öltözőben zuhanyozni? Hogy aztán ebbe mennyire volt benne a ’ha már az alapközéppálya nem állhat fel, akkor a 20 milliós Andreának jásztani kell’ tézis vagy esetleg az, hogy Kuckának izomproblémái voltak azt nem tudjuk, de a továbbiakban bebizonyítjuk, hogy ma itt tényleg Sinisa volt a legjobban vakon.
Niang egyenlít, erre 10 perc múlva lehozza, magasságot, gyorsaságot és akár egy potenciális kulcspasszt veszni hagyva, x-nél csatárt középpályásra cserélve, hogy végül eljussunk arra a pontra, hogy bent marad a harmadik csere, Ménez a padon marad. Ha nem jó 10 percre se, akkor nem kell leültetni a padra, ergo ha a padon van bevethető! Ha pedig így van, márpedig így van, akkor miért nem hozta be? Teljesen szét lett kúrva ma minden, amit a torkunkon akadó spagetti után sikerült felépítenünk, legalábbis a BL tekintetében, amiről ugye egyre gyakrabban merészeltek megnyilvánulni játékosaink mostanában.
Itt az összefoglaló azoknak, akik ezen sorok után még meg szeretnék nézni - gondolkoztam rajta, hogy egy-két színes képpel kicsinosítom ezt a nagyon komor, nehezen emészthető összefoglalóféleséget, de nem bohóckodok bele, ahogy érzem magam, azt ez a kopár, száraz dolog adja vissza valamelyest, amit erős felindulásból sikeresen ideböffentettem.
