A Milan játéka egyre inkább tükrözi azt, amit év elejétől fogva vártunk volna Mihajlovicstól. Adott a kellő motiváció, megvan a keretre leginkább alkalmas formáció. A Milan feltámadásával egyidőben ráadásul Jeremy Ménez is játékra alkalmasnak tűnik, a kettő együtt pedig felveti a kérdés: vajon hol fog játszani a Milan tavalyi házi gólkirálya?
Ménez az idei szezonban összesen 20 percet töltött a pályán makacs csípősérülése miatt, és rengeteg a kérdőjel a szereplésével kapcsolatban. Nem tudjuk Mihajlovics terveiben mennyire szerepel, kérdéses mennyire motivált, de a legfontosabb kérdés alighanem, hogy milyen formában van. Főleg ezen a három tényezőn fog múlni, hogy sikerül-e megközelítenie a tavalyi hatékonyságát. Most induljunk ki a jobb forgatókönyvből, azaz Ménez szerepel Mihály terveiben, a hozzáállásával nincs gond, a formája pedig a meccsekkel könnyedén javítható.
Ebben az esetben nehezen tudtam volna jobb "igazolást" elképzelni télen. Persze abban az esetben ha nem valami fantáziavilágban élünk, ahol bárkit megszerezhet a Milan. Új igazolásnak nevezni természetesen ordas nagy hazugság volna, így ezt a lehetőséget átpasszolom Gallianinak, neki ezen a téren amúgy sincsenek gátlásai. Abban a tekintetben valóban nem különbözik Ménez felépülése, az új igazolástól, hogy a tavalyi szezonja ellenére is jóformán a nulláról kell indulnia és egy teljesen új csapatban helytállnia. Viszont ha sikerül beépíteni, akkor komoly lökést adhat a támadósornak.
A 4-4-2 ugyanis olyan felállás, ahol a francia gyakorlatilag támadóoldalon mindenhol bevethető és egyiket sem nevezhetjük igazából kényszermegoldásnak. Hátrányai természetesen lehetnek az ő szerepeltetésének, így néhány szót magáról a formációról is ejteni kell.
A 4-4-2 egyik gyengepontja, hogy kevesebb belső középpályást használ, mint a legtöbb csapat az olasz bajnokságban. Még mindig népszerű a 3-5-2 és a 4-3-1-2, illetve a 4-3-3-at is sokan használják. Emiatt labdakihozataloknál például gondba kerülhetne a Milan, ha nem lennének fegyelmezett és intelligens játékosai szélen. De vannak és ezen a ponton Hondát is dicsérni kell, aki amellett, hogy a védekezésben is fegyelmezetten visszazár Abate mellé, mozgásával még a labdák gyorsabb kihozatalát is segíti. A túloldalon Bonaventura még magasabb szinten űzi ezt a tevékenységet, az olaszosan fegyelmezett védekezése mellett a labdakihozataloknál talán még hasznosabb. Ösztönösen jó helyezkedésével jelentősen megkönnyíti a középpályások dolgát. A 4-4-2-t másképpen nem is lehetne játszani, mert ha szélen nem zár vissza valamelyik játékos, az potenciális és állandó kontraveszélyt hordoz magában.
A 4-4-2-ben a támadók védekezése is kulcsfontosságú, nem véletlenül emelte ki Bacca, hogy a Milanban tulajdonképpen ő az első védő. Mihajlovics mindegyik általa használt formációban használta a presszinget, és így a 4-4-2-ben is fontos szerep jut a Bacca-Niang kettős hatékony letámadásának. A francia esetében ki kell emelni, hogy hajlandó széleken is besegíteni ha valaki esetleg gondba kerül vagy nem ér vissza. Rengeteg kritika érheti a pontatlansága és technikai hiányosságai miatt, de a fegyelmezettsége elvitathatatlan.
Pontosan a fegyelmezettség az, ami a legnagyobb kérdés lesz Ménez esetében. A francia ugyanis hajlandó visszazárni - ezt láthattuk tavaly, amikor gyakran lépett vissza mélységben is a labdáért - de lényegesen kevésbé fegyelmezett, mint Niang vagy Honda. Tekintve, hogy még csak most találta meg az egyensúlyt a Milan, igen óvatosan kell bánni Ménez bevetésével. Íme néhány megállapítás Ménez lehetséges játékával kapcsolatban.
1. Niang és Honda közül valakinek játszania kell
Ha a képességeket nézzük, akkor alighanem a Jack-Bacca-Balo-Ménez négyesnél nem tud jobbat a Milan támadásban pályára küldeni. Ennek a négyesnek minden tagja képes egy az egyben megverni a védőket és a két szélsőtől a jó beadás is várható. Mégsem valószínű, hogy gyakran láthatjuk majd ezt a megoldást. Az egyensúly egy igen kényes dolog és ebben a variációban lényegesen több a rizikó, mint amit egészséges lenne bevállalni. Persze amikor nagyon kell a gól, akkor van esély a bevetésére. Mihajlovics valószínűleg belátja ezt, így a Niang (Adriano), Honda kettősből valaki a pályán lesz, ellenféltől függhet, hogy ki.
2. Ménez vélhetően Bacca társaként kaphat lehetőséget
Habár Ménez szélsőként érkezett tavaly a Milanba, egészen jól bejött neki a hamis kilences szerepkör. Ilyen szabadságot biztosan nem kap Mihajlovicstól, de valószínűleg ha Bacca mögött/mellett játszana is kapna jócskán területet. Itt ráadásul kevésbé fontos a fegyelmezettség, mint szélen, a középen szükséges letámadásokra ő is teljesen alkalmas. Az sem elhanyagolható, hogy Nianghoz hasonlóan mindkét szélre képes kihúzódni és onnan is segíteni a támadásokat. Nem zárhatjuk ki természetesen, hogy eleve szélsőként veti be Mihajlovics, elvégre az eredeti posztja ez lenne Méneznek. Ebben a variációban már több a kockázat, ugyanis a szélsők védekezése ebben a felállásban rendkívül fontos. A szerbtől egyébként nem áll messze a rizikós döntés, így azért nem lepődnék meg ha rendszeresen feltűnne a kezdőben Honda helyett, pláne ha figyelembe vesszük azt is, mennyire bízik Niangban.
3. Leveheti a terhet Bonaventura válláról
Jelenleg Bonaventura gyakorlatilag a Milan mindenese a támadásépítésben. Rajta kívül nincs olyan játékos, akitől a kulcspasszokat várhatnánk - talán Balotelli áll a legközelebb hozzá - ami több szempontból is probléma. Először is, ha Jack megsérül, akkor igencsak meg van lőve a csapat. A másik gond pedig, hogy a csapatok pontosan tudják kire kell odafigyelni, ha a Milan játékát meg akarják fogni. Bonaventura emiatt egyébként rosszabb napjain is hasznos, mert kiemelt figyelem hárul rá, így pusztán a jelenlétével is sokat tesz hozzá a játékhoz. Az más kérdés, hogy igazából Cerci és Honda sem tudta ezt különösebben kihasználni. Ménez viszont - legyen bárhol is a pályán - a cseleivel és sebességével szintén állandó veszélyt jelent. Vagyis az egydimenziós támadásépítés máris több lábon állna. Arról nem is beszélve, hogy akár pihentetni is lehet így Bonaventurát, de ezt inkább mellékesen jegyzem meg, mert idén ennek nem szabadna témának lennie.
4. Kontrajáték hatékonyságán sokat dobhat
Mihajlovics Milanja alapvetően a kontrákra építi a támadójátékát, ebben pedig nagy szerepe lenne az egy-egy elleni szituációknak. Bonaventura és Bacca igen jónak mondhatók ebben a műfajban, ugyanakkor Niang és Honda kevésbé hatékony. Ménez tavalyi szezonjában viszont gyakorlatilag biztos gólt jelentett, amikor a franciának "egyvéegybe" kellett megoldania a helyzetet. A Milan kontráira ráférne az erősítés, mert sokkal kevesebb gólt szerez így a csapat, mint ami az ígéretes helyzetek számából következne.
Összefoglalva tehát Ménez lehet az az ember, aki megadja a még szükséges lökést ennek a támadósornak. A most vázolt gondolatmenetet természetesen számtalan tényező befolyásolhatja és mindenekelőtt ki kellene deríteni milyen formában is van a támadó. Egy dolgot talán megállapíthatunk: ha képes megközelíteni az előző évben mutatott teljesítményét, akkor akár az olasz bajnokság leghatékonyabb duóját alkothatja Baccával. Könnyen elképzelhető, hogy Ménez lesz a hiányzó láncszem a támadósorban.
