Hogyan szeretted meg a Genoát?

Még a 91-92-es UEFA kupa meneteléskor olvastam először róluk, viszont utána „megszakadt a kapcsolatunk” egy hosszú időre. Akkor még nem lehetett a televízión keresztül követni ilyen szinten az eseményeket - nem, még nem interneten -, mint ma, viszont a népsportból folyamatosan tájékozódtam. Aztán a 2007-es feljutás után ismét egyre érdeklődőbb lettem, majd mikor egyre többet lehetett a sportcsatornákon élvezni az olasz foci különleges varázsát egyre szorosabb kapcsolat lett köztünk. Főként Gasperni munkája volt nagy hatással rám, aztán 2009 szeptemberében, miután egy fantasztikus szezon után Militóék távoztak, az egyik este a Napoli elleni bajnokihoz leültem. Parádés játékkal nyert a Genoa, de a 4 gól közül Giandomenico Mestóé annyira magával ragadott, pontosabban az a hangulat, ami ott akkor a Marassit jellemezte, hogy majd felrobbantam örömömben, a hátamat a hideg rázta, és egyszerűen késztetést éreztem, hogy a világhálón ezt az örömöt valakivel megosszam. Ezután alkottam meg a Genoa CFC Magyarország nevű szurkolói csoportot, amit rövid idő után átalakítottam oldallá a facebookon, hisz ez a közösségi oldal akkor már egyre nagyobb teret hódított. Valamikor 2011 elején figyelt fel az oldalra az egyik legnépszerűbb internetes oldal Genovában, mely a csapattal foglalkozik, s egy rövid interjút követően amit levélben oldottunk meg az év húsvétján egy cikket jelentettek meg rólam, és az oldalról. Azóta, illetve a 2013-as derbyn való részvételem óta mondhatni a Grifoni szinte a családunk része.

Mi a legkedvesebb emlék/siker számodra a Genoával kapcsolatban?

Elsősorban a Sampdoria elleni mérkőzések megnyerése, de azon belül is egy döntetlen még a 12-13-as szezonból, ami egy picit a mostanira hasonlított, és ahol a Marassiban tapsolhattam Matuzalem góljának. Emlékszem mennyire rosszul játszott a csapat, és talán ez a gól az egész szezon hajráját megalapozta, utólag már tudjuk sikeresen, bennmaradtunk.

Ki a kedvenced a mai játékosok közül?

A mai keretből Armando Izzo, Mattia Perin és Leonardo Pavoletti a kedvencem. Utóbbi játékát, még anno a másodosztályban a Sassuolónál is csíptem, mindig csak álmodtam róla hogy csatlakozik egyszer. Perin egyszerűen fantasztikus, minden elfogultság nélkül a világ legjobbjai között kell már emlegetni, Izzo alázatos munkájára pedig egyszerűen nincsenek szavak.

Úgy tűnik az idei év nehezebb lehet a Genoának, csak a bennmaradás a cél?

Tavaly ilyenkor 11 ponttal gyűjtöttünk többet, egyértelműen már az siker lenne ha a 10-be kerülnénk. A bennmaradás meglesz, de annál többet sajnos nem is várhatunk, durván a 43-45 pontnál nem lesz több a végelszámolásnál.

Gasperini az ideális a kispadra, vagy új impulzusra van szükség?

Persze, én azt hiszem Gasperinit a Genoának rendelték az égiek, az már persze egy másik oldal, hogy a sűrűn változó keretből nehéz állandóan pozitív eredményt elérni. Mindenesetre én nem szeretnék mást a padra...

Mit gondolsz Preziosi munkájáról és klubmodelljéről?

Amennyire szeretem Gasperinit, annyira nem Preziosit... Bár az biztos, hogy a kalmárkodásából sűrűn jövünk ki jól, viszont hosszútávon nem lehet eredményes egy klub azzal a munkával, amit ő művel.

Mit gondolsz a Milanról?

Tudni kell rólam, hogy az első labdarúgással kapcsolatos élményem a Videoton menetelése volt az UEFA kupában 1985-ből, majd a mexikói VB. Ám ezek csak halovány emlékek, viszont e versenysorozatok után a '88-as EB már élénken él bennem, ám erre az időre tehető az akkori idő talán legnagyobb csapatának a megismerése is. Még megboldogult Édesapám ismertette meg Arrigo Sacchi csapatát velem, ami nem volt egyszerű, ugyanis abban az időben egy-egy BEK meccset elcsípni a televízióban felért egy ünneppel, ma már ez elképzelhetetlen. Az egész család rajongásig kedvelte a piros-feketéket, a névsor ott szerepelt a matek füzet végében, a grundon a piros pólókat fekete alkoholos filcekkel rajzoltuk teli számokkal. A prímet természetesen a holland trió vitte, de én Donadoni, és Ancelotti játékát is imádtam, a Steua elleni döntőt látni az elmondhatatlan élmény volt. Röviden a Milan tehet róla, hogy foci-őrült lettem, és egyáltalán nem haragszok rá emiatt, noha egy Genoa szurkolótól ez furcsán jön le a Spagnolo eset óta. 

Genoa szurkoló szemszögéből nézve hogyan éled meg a Milannal kötött üzleteket? Kölcsönösen hasznosnak, vagy inkább károsnak látod?

Is-is, az elmúlt években vezéregyéniség volt Antonelli, Kucka, vagy Bertolacci is, ellenben kikölcsönöztük a tavasszal jó teljesítményt nyújtó Niangot, vagy most Susót, aki szintén erősítésnek számít, viszont azt gondolom ezekből az üzletekből szakmailag nem, inkább anyagilag jön ki jól a klub.

Mit vársz a Milantól kölcsönkapott két futballistától, Susótól és Cercitől?

Susótól nagyon sokat várok, Cercitől inkább csak remélek egy hasonlóan jó teljesítményt, mint amilyet Torinóban művelt. Azonban azt gondolom, hogy előbbi az aki igazán sokat tehet a csapat tavaszi teljesítményéért, de Alessio is rutinból produkálhat pozitív perceket. Röviden: a támadóvonal két szélén komolyt veszélyt jelenthetnek bárkire.

Bertolacci tavaly remekül szerepelt a Genoában, mi volt ehhez a kulcs? Miért teljesít gyengébben a Milanban?

Folyamatosan évről-évre vált a csapat azon belül is a középpálya legjobbjává, keményen, és rendkívül alázatosan dolgozott. Véleményem szerint az elmúlt szezonban kapott egy pici szabadságot Gasperinitől, ami először elég hihetetlennek tűnik egy 3-4-3-as rendszerben, azonban azt gondolom, hogy elsősorban a sokoldalúságával tudott jó teljesítményt elérni. Az ütközésektől, a mélységi passzokon át, a távoli lövésekig mind-mind erényként jelentkeztek nála.

Antonio Donnarumma a Genoában véd, míg öccse, a 16 éves Gianluigi a Milan kezdőkapusa lett. Mennyire követed a fiatal hálóőr karrierjét?

Őszintén szólva nem nagyon tudtam róla, addig míg nem jelölte egyszer csak a szerb szakember a kezdőbe, de természetesen azóta többször ráfigyeltem. Kétségtelenül tehetséges kapus nagyon jó képességekkel, és nagyon jó testfelépítéssel. Vele kapcsolatban másodjára Mino Raiola nevénél kaptam föl a fejem, azt gondolom, hogy jelenleg ha az olasz foci jövőjét vizsgáljuk, a legjobban a kapus poszt áll. 

Az elfogultság maximálisan megengedett: Perin vagy Donnarumma? :)

Elfogultság nélkül Perin!

Kiben lehet annyi a mai Genoa játékosok közül, hogy később a Milanba is beférjen?

Perin, és Izzo a legtehetségesebb a felnőtt keretből, előttük szép jövő áll, azonban azt gondolom hogy jelenleg Ansaldi játszik olyan szinten, hogy bármely top olasz csapatba, többek között a Milanba is beférjen.

Ki lenne az esetleg, akit a Milanból szívesen látnál és reálisnak is tűnik?

Nocerinónak szerintem még tudnánk hasznát venni, bár most játékon kívüli, rajta kívül De Sciglio az akit akár a védelem, akár a középpálya szélein bevethetnénk.

Na, jó akkor már megkérdezem: és ki lenne az, akit legszívesebben látnál, még ha nem is reális célpont? :)

Természetesen Carlos Bacca, aki szerintem jelenleg az egész olasz bajnokság egyik legjobb formában lévő, és egyben legértékesebb játékosa.

Végül egy tipp a Milan-Genoa mérkőzésre? :)

Azt gondolom, hogy Pavoletti, és Rincon nélkül félkarú óriásként szenvedünk csak, de talán egy-egy kontrát levezetve bevehetjük Donnarumma kapuját, viszont ehhez egy jó ideig távol kell tartani Baccát Perin hálójától. Ezen kívül még a pontrúgásainkban rejtőzhet meg némi esély, de nagyon nehéz dolgunk lesz. Az elfogultságot nem sajnálva 1-1-es döntetlent nézek ki ebből a számunkra cseppet sem sétagaloppból.