M'Baye Niang egyre javuló teljesítményének dacára rengeteg kritikát kap és összességében igen megoszló a szurkolók viszonya a szenegáli születésű franciával. Tény: Niang nem egyszerű eset és egészen biztosan nem fog úgy berobbanni az elitbe, ahogyan azt tette mondjuk a 18 éves Pato.
Niang megítélése egyáltalán nem egyszerű feladat, mert 21 éves kora ellenére régóta a csapat játékosa, így könnyen olyan érzése lehet az embernek, mintha már évtizedes pályafutást lehúzott volna a Milanban és még mindig alapvető problémák lennének a játékával. Utóbbi egyébként igaz, de ne felejtsük el, hogy egy szemtelenül fiatal játékosról beszélünk, aki előtt hosszú évek állnak a futballpályán. Pontosan ez az, ami miatt korai megítélni a kétségtelenül nyers játékát. Ma például aligha lenne olyan Milan szurkoló, aki nem tudná elképzelni Mahrezt a klub kezdőjében. 21 évesen viszont még csak a francia másodosztályban rúgta a bőrt a kiváló szélső és a 34 meccsen szerzett 4 gólja és 6 gólpassza nem számít különösebben kiemelkedőnek ezen a szinten. Vannak akik úgy robbannak be a köztudatba, mint mondjuk Harry Kane, aki 3 gólos szezon után rámolt be 21 gólt az ellenfelek kapujába, de említhetnénk a fentebb már emlegetett Patót is, aki 18 évesen már meghatározó játékosa lett a Milannak. A brazil játékos azért is jó példa, mert hiába kezdett remekül a Milanban, a későbbi éveiben nem tudott továbblépni, ráadásul fizikálisan teljesen felőrölte az élfutball (és/vagy a Milanlab).
Niang esetében szó nincs fiatalkori csillogásról, az idei teljesítménye ellenére sem jelenthetjük ki, hogy van jövője a Milanban. Ennek oka, hogy még mindig rengeteg hiányossága van. Bár alapvetően azt látom, hogy technikailag nincsenek gondjai, mégis sokszor megoldhatatlan problémát jelent neki a labdakezelés. Bár fizikálisan már 17 évesen is lenyűgöző állapotban volt, helyenként kifejezetten hanyag módon fedezi a testével a labdát, amivel egyébként megelőzhető labdavesztéseket vét. A sort még lehetne folytatni, rengeteg olyan hiányossága van, ami (még) megakadályozza, hogy igazán hasznos tagja legyen a Milannak.
De ezen hibák mögött többnyire ott rejlik az az ígéret, hogy ezeken lehet javítani.
Ez tükröződik például a helyzeteinél. Amíg korábban jellemzően minden lehetősége a kapufán csattant, addig idén minden sorozatot figyelembe véve már 8 gólnál jár és emellett még 4 gólpasszal járult hozzá az idei szezonhoz. Vagyis összesen 18 mérkőzésen 12 gólban működött közre. Ami egyáltalán nem rossz, pláne nem egy olyan játékossal, aki várhatóan csak a Béta-verziója annak akivé válhat. Ha nem is mutatott hirtelen fejlődést az előző években, mindig sikerült egy picit előrelépni, a kölcsönben eltöltött (fél)szezonok egyértelműen jót tettek az önbizalmának. Ráadásul ebből a bizalomból kapott rendesen Mihajlovicstól is, aki valószínűleg nem a jelenben gondolkodva tette ki a kezdőből Adrianót, hanem a franciában rejlő potenciál miatt. És a kérdés adott: ha Niang már ennyire hasznos irgalmatlan mennyiségű gyermekbetegség mellett, akkor mire viheti ha ezeket sikerül levetkőznie?
Niang jelenleg elsősorban a fizikális adottságai miatt tekinthető nagy tehetségnek, a döntéshozatalban, koncentrációban és mindenekelőtt taktikailag még van hová fejlődnie. Mondhatni, ő egy csiszolatlan gyémánt egy hegy mélyében, ahonnan először ki kell szépen bányászni, hogy alaposan megmunkálható legyen. Ehhez Mihajlovics már megtette a kezdő lépéséket, a kérdés sikerül-e az igazi potenciált kihozni a csatárból. Ez egyébként azért is izgalmas téma, mert a Milan elég régóta nem tudott fiatal játékost klasszissá formálni. Ezekben a folyamatokban valószínűleg szerepet játszottak az edzők is, akik kevésbé bíztak a fiataljainkban, de a szerb már bizonyította, hogy erről az irányítása alatt szó sincs. Ha van is számos gyengesége Mihajlovicsnak, ezen a téren jóval többet tett hozzá a Milanhoz elődeinél.
Azt, hogy Niangból klasszis lesz, nem állítom és nem is tudnám bizonyítani. Azonban annyit már tett le az asztalra Milan mezben is, hogy a lehetőséget a továbbiakban is megérdemelje. A Milan jelenleg nem bukhat nagyot rajta. Ha végül a teljesítménye nem javul a kívánt ütemben, akkor később is eladhatják ha pedig továbbra is képes szinteket lépni, abból csak profitálni tud a klub. Utóbbihoz nagyon sok mindennek kell együtt állni, kell a játékos szorgalma, az edzők hozzáértése és a szerencse a sérülések területén. Pár évig azonban mindenképpen megéri figyelni a francia játékos fejlődését, már csak azért is, hogy ne egy újabb Darmian, vagy Aubameyang sztori legyen a vége.
