Hát ez nagyon csúnyán nézett volna ki idegenben is, nem még saját pályánkon, szurkolóink előtt, de a célját elérte ez a produkció, mert ha nehezen is, ha görcsölve is, ha nézhetetlenül is, de Antonelli szöglet utáni góljával 1-0-ra legyőzte a Milan a Torino gárdáját. Azt mondják, 1-0-ra tudni kell nyerni, a Rossoneri ezen az esetén tudott és kapott gól nélkül, minimális futballra emlékeztető megmozdulással is elvégezte az újabb feladatot, ami életben tartja a csapat céljait, a szurkolók álmait. Tudunk ám találni pozitív elemet, nem is akár milyet: szenvedve hozta a 3 pontot a csapat, szinte emészthetetlen játékkal sikerült győznie és ez egy újabb jel arra, hogy lépéről-lépésre halad a jobbá válás útján Mihajlovic és legénysége, mert ilyenre elvétve akadt példa mostanában. Amikor ennyire semmit fociztunk, javarészt nem is sikerült zsebre vágni a fődíjat.

Bevallom, szinte semmit nem értettem az egész meccsből, de most emiatt nem kell, hogy elkezdjek picsogni, mert legalább az eredmény kárpótol. Messze vagyunk még attól, hogy az eredmény + látvány kombináció, együtt kéz a kézben legyen az elvárás. Valamilyen szinten csak teljesítettek a srácok, ha már gólt nem sikerült kapni, mégis nehéz az összképet dicsérni. Egyenként pedig nincs értelme belefolyni maximum annyival, hogy Niang és Bertolacci még ebben a mai fostengerben is magasan kitűntek balfaszságaikkal – bocsánat, nem tudtam ettől szebben megfogalmazni – valamint Kucka szinte minden egyes pályán töltött pillanatában kicsit fényesebbnek látszik. Gondolták páran, hogy ennek a keretnek ő erőssége lehet, de hogy ilyen mértékben azt aligha vizionálta bárki is. Gólpasszával és meg nem alkuvó, sokszor ötletes és szemnek szép játékával színt tudott vinni ebbe a botrány szürke, szombat esti meccsnézésünkbe. Tette ezt annak ellenére is, hogy nem Montolivo, hanem egy olyan valaki volt mellette, aki… - inkább ne firtassuk!

Kedden vár a csapatra az olasz kupa elődöntőjének visszavágója az Alessandria ellen, de miattuk, minden tiszteletünk mellett se kellett volna ennyire nem kihajtani magunkat. Várhatóan ott is egy ilyen minimalista elképzelést próbálunk majd a vászonra festeni, de ezen még ráérünk aggódni akkor, ha sikeresen kiszurkoltuk a fordulóból többek között hátralévő két rangadó számunkra megfelelő végeredményét. A mai 3 pontot raktározzuk el magunkban, a mérkőzésen látottakon pedig lépjünk túl egy hanyag mozdulattal - győztünk, haladjunk tovább, a csapat is és mi is koncentráljunk a következő feladatra. Ha másért nem, akkor azért, mert többet erről az eseményről nem nagyon tudok írni.