Legutóbb már nagyon fogyóban volt az oxigén, úgyhogy itt az ideje feljönni a felszínre és venni egy újabb nagy levegőt, hogy beszippantva némi frissességet, kitisztítva a fejeket nekilássunk a végső nagy pontvadászatnak, a szezon utolsó 10 fordulójának. Nem mostanában volt, amikor egy elveszített bajnokit követően kellett készülnie a Milannak a soros megmérettetésére, az után viszont a csapat idényének legszebb percei, meccsei következtek, tehát semmi okunk nincs rá, hogy szurkolóként rettentő mód elkezdjünk aggódni, főleg ha azt is nézzük, hogy az a bizonyos torkunkon akadt spagetti jóval nagyobb pofon volt, mint a Sassuolo elleni vereségünk. Ahogy akkor is, úgy most is idegenbe kényszerülünk, viszont a vasárnapi ebéd mellé, most jóval emészthetőbb feltétet kapunk a Chievo személyében, mint akkori ellenfelünk, a Roma.
A felsőház utolsó pozíciójában – a 10. helyen – tanyázó ellenfelünk nagy nyugodtságban várhatja a mérkőzést, kiesési gondjai nem lesznek, felfelé se nagyon tudnak nézegetni, a kilencedik helytől előrébb aligha érhetnek, de már ez a becslés is némi jóindulattal született meg. Az persze nyilván nem mindegy nekik se, hogy a végén majd a táblázat dereka közelében csücsülnek vagy ott a 16. hely környékén, de olyan rettentően feltüzelt ellenfélre nem nagyon kell számítani. Legutóbbi 5 meccsükön 2-2 győzelem és vereség, valamint 1 döntetlen áll a nevük mellett, ezeken a fellépéseiken 6 gólt rúgtak és 8-at kaptak. Hazai meccseiken mutatott teljesítményük megítéléséhez talán kívánni sem lehet egyszerűbb számhalmazt annál, amit nekik sikerült összehozni: 4-5-4, 16-16 – mondhatni a totális egyensúly! :)
Rolando Maran egy egyszerű, de a lehetőségeihez mérten stabil csapatot kovácsolt embereiből, sokkal többet nem lehet elmondani róluk, minthogy, a saját térfelükre visszahúzódva, jó fejjátékukkal és a labdaszerzésekhez nagy részben talán a kelleténél több agresszivitás felhasználásával, ezekből építkezve, hosszú labdákkal próbálnak az ellenfél kapuja elé kerülni. Ez után a felsorolás után talán nem is hinné az ember, hogy stílusuk ellenére lassacskán 10-hez közelít azon meccseik száma, amely után vesztett állásból pontot, sőt pontokat sikerült menteniük.
A labda birtoklása, az előny tartása, a védekező pontrúgások terén finoman szólva van miben javulniuk, az áltagosnál több helyzetet engedélyeznek ellenfeleiknek, amelyben kiváltképp az játszik közre, hogy a lesre állítási képességük, a jobb kvalitású labdarúgók elleni védekezésük… na jó, mondjuk ki, botrányosan szar. A bajnokság jó részében az általunk is jól ismert Alberto Paloschi volt a legfőbb gólfelelősük, ő azonban biztos, hogy se minket megkeseríteni, se nekik segíteni nem fog, január végén ugyanis a Swansea játékosa lett. Hiányában egy másik ismerős arc, Valter Birsa viszi előre a szamarakat, 5 góljával és 6 gólpasszával csak Meggiorini (4G, 6A) tudja tartani a lépést.
Szeretett csapatunkkal kapcsolatban már korántsem az a nagy kérdés, hogy milyen lesz majd egy vereség után futballozó Milan, hogy mennyire maradt a fejekben az újabb Sassuolo elleni kudarc, sokkal inkább az fog járni a bogyónkban miközben nézzük a meccset, hogy megfejtsük a héten történtek valóságtartalmát. Mert ha mindent nem is, de a játékosok sokkal többet tudnak arról, amivel nekünk szurkolóknak a héten szembesülnünk kellett a Mihajlovic-Berlusconi ellentét kapcsán. És amennyiben a szokásosnál feszültebben, enerváltabban rugdaljuk majd a lasztit és itt-ott zavarodott arcokat is látunk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ugyanúgy nem fogunk tudni semmit se semmiről, ahogy eddig :) - maximum annyi marad nekünk, hogy határozottan eldöntsük jóravaló agyunkkal, hogy ez most akkor a vereség utáni blokk vagy a belharc kivetülése.
Mikor robbant a bomba hét elején és minden média hirtelen tele lett azzal, hogy a mesternek elege lett főnökéből az állandó, játékkal, kezdővel kapcsolatos észosztása miatt és szezon végén dobbant, többnyire borítékolta a nép java része, hogy lesz ebben valami, ismerve Berlu papa működését. Aztán ugye ezt, ahogy lenni szokott Miha meg is cáfolta szépen és a sajtó hírhajhászásának állította be az ügyet, hogy aztán eljussunk addig a hírcsokorig, ami arról szól, hogy a főnök megmondta, márpedig 4-3-1-2 - újabban 4-3-3 - kell és Jack legyen a trequartista. Nekem nem tisztem igazságot tenni, főleg, hogy a jó ég se tudja, mit lehet elhinni és mit nem a hozzánk eljutó információkból, viszont véleményem az van és az arra a megalapozott tényre épül, hogy Silvio mindig is híres volt arról, hogy beleszól az épp aktuális edzője dolgába. Csak ugye jobban elnézte ezt neki az ember, amikor sztárokkal teletűzdelt, félelmetes csapat elnökeként tette, mint most, amikor vakarózunk a porban, ahová ő taszította a csapatát.
Úgyhogy ebben a sztoriban az előző mondatból már egyértelműen látszó módon én nem Berlu bácsi mellett vagyok, nagyon nem, konkrétan a pici pöcsöm pattanjon a szájába! A mi saját bejáratú hatalommániás idiótánknak azzal kellene foglalkoznia, hogy megtalálja, kinevezze a számára megfelelő edzőt, beszéljék meg a célokat és biztosítsa neki az annak megvalósításához megfelelő keretet (amit nem tud persze megtenni), utána meg kussoljon és hagyja dolgozni azt, akit ő!!!!!! bízott meg ezzel. Ha meg nem tetszik neki, amit lát, akkor rúgja ki, hozzon mást, vagy üljön le ő a padra és csinálja, de semmiképpen se pofázzon bele, hogy mit, kit, hogy kellene, aminek nyomán majd villámcsapásra sokkal jobbak leszünk, mert olyan hülye hozzá, hogy azt el se lehet mondani. 30 éve van a Milan élén Silvio, a világ legsikeresebb elnöke vált belőle, hogy aztán a futballvezetők legnagyobb marhájává nője ki magát, csak és kizárólag saját magának köszönhetően. Mégis miről beszélünk?
Egyébként meg, a keret egészét nézve minimális segítséget (Romagnoli, Bacca és ennyi, nem több) kapva Miha felépített valami, még ha szép focira nem is hasonlító, de jóval eredményesebb dolgot, mint az utóbbi években bárki. Kicsit tovább tartott neki, mint szerettük volna, de előrelépett, ez kétségtelen. Amíg nem jött hozzánk, nem igazán érdekelt Sinisa, se így, se úgy nem éreztem vele kapcsolatban úgy igazából, kivéve, ha a zseniális szabadrúgásait szemléltem. Mióta itt van én fokozatosan egyre jobban kedvelem, bőven jobban, mint bárkit a Carlo utáni időkben - persze Seedorfot leszámítva. Tetszik a habitusa, többnyire a mondandója is és egyre jobban a munkája is, vagyis az, hogy stabillá tudta tenni ezt a keretet. Én mindenképpen vele kezdeném meg a következő szezont, leginkább az állandóság miatt, mert érdekelne már ennyi év után, hogy milyen lehet, amikor nem azzal megy el a szezon első harmada, hogy vakargatjuk össze magunkat valami csapatféleség irányába.
Akármilyen edzőt mondanátok - nem viccelek - akkor is őt hagynám meg jövőre, mert ha ránézek, elhiszem, már elhiszem, hogy még tudna szintet lépni ezzel a Milannal, ha kapna két annyira használható embert, amilyet most nyáron kapott Romagnoli és Bacca személyében. És ez nem nagy kérés, mert az az új edzőnek is kellene majd, már akkor, ha tőle nevesebbet akarnak odaültetni – ha nem akkor meg úgyis mindegy. Én bírom Sinisát és elnézném még a következő szezonban is, az a véleményem, ha meglesz az EL, akkor meg is érdemelné, hogy maradjon. Pont azt szeretem benne, hogy kívülálló, nem is kicsit és, hogy nagyon kevesen tudnak elfogulatlanul, előítéletektől mentesen beszélni vele kapcsolatban: Interes buzi, rivális fasz, mit mondott a Milanról anno és hasonló érvek, amiken szeretem halálra röhögni magam. Többek között ezekért is jó ő ide, ő nem ebben közegben mozgott, nem szőtte át, ez a nagy - mostanság igen szar képet festő - Milan család okozta nyáltenger, sokkal objektívebb tud lenni, mint bárki más a vezetőségből. Amúgy meg bőven meg is érdemli, hogy elismerjem, mert múltja miatt rohadt nagy hendikeppel indult és így tud egyre több szurkolót maga mellé állítani, ami azért nem semmi valljuk be.
Akárhogy is, az biztos, hogy Sinisát elmeszelték a legutóbbi kirohanása után, így őt a kispad környékén nem fogjuk látni, viszont így itt az esély, hogy a góré átvegye szerepét, a sereg élére álljon és levezényelje csodálatos győzelmét az általa gondolt felállás és emberek segítségével. Úgyhogy Berlu lesz az allenatore egy meccs erejéig és így legalább mindenkinek be tudja bizonyítani, hogy olyan hülye hozzá, mint a segg! Na de legyen elég az ökörködésből, mert a helyzet korántsem ilyen vicces, ugyanis a vereség és a feszültséget keltő történesek nyomán, duplán nem jó, hogy a mester nem lehet ott a fiúkkal a pálya szélén. Valószínűleg majd Montolivóval üldögélnek a lelátón, mert nagyon úgy tűnik, hogy a kapitánynak sem jut máshol hely ezen a mérkőzésen. Gyors léptű szélső védőnk visszatérésének azonban örülhetünk, ahogy annak is, hogy valószínűleg újra összeáll a mostanában megszokott védelem, vagyis GigiD előtt az Abate-Alex-Romagnoli-Antonelli négyes szűri majd meg, reméljük sikerrel a szamarak támadásait.
A középpályára is a Montolivo hiányában megszokott négyes kerülhet, így a kérdés nagyjából annyi marad, hogy ki lesz elől Bacca társa. Mondjuk ez elég egy rágós falat, ugyanis se Balotelli, se Ménez nem mutatott túl sokat legutóbb, és akkor még finoman fogalmaztam, ahogy a visszatérő Luiz Andrianótól sem lehet várni, hogy ennyi kihagyás és a vele történt hercehurca után igazán hozzá tud majd tenni, de hármójuk közül én biztos az utóbbinak szavaznék bizalmat az előző bajnokin látottakból kiindulva. Hacsak nem a héten szárnyra kapott Cutrone-terv kerül előtérbe, mert akkor azt mondom miért ne, próbáljuk ki nyugodtan. Ha meg is lesz illetődve, az biztos, hogy lelkesedése, elszántsága, bizonyítási vágya és az ezzel együtt járó hasznos futómennyisége a csapat hasznára válna és biztos nem fog majd neki derogálni, hogy a védekezésből pattogva vegye ki a részét.
Persze még ezek mellett is ott vannak a leginkább reméljük csak a média szülte forgatókönyvek, vagyis, hogy - még, mint egy kósza ötlet is nevetségesen hangzik - Boateng legyen majd a másik ék, vagy, hogy DeS egy sorral feljebb nyomja a balszárnyunkat és Antonelli, mint középpályás, Jack, mint ék szerepel majd, vagy esetleg az, hogy Berlusconi tényleg formációt vált. :) És bármennyire is tűnik ez viccesnek, az után, hogy a 4-4-2 stabilizálta a Milant, bőven lehet, hogy megvalósul, mert bizonyos hírforrások szerint a csütörtöki edzésen a 4-3-3-at gyakorolta a csapat. A mérkőzést vasárnap 12:25-ös műsorkezdéssel, 12:30-tól a DS1 élőben közvetíti, jó minőségű online adást pedig ITT és ITT találtok. Az időpont, a héten történtek, az edző és a kapitány hiánya, valamint az ellenfél miatt is egy nyögvenyelős mérkőzésre számítsatok, ahol nagyon meglepő lenne, ha simán elhoznánk a 3 pontot. Egy kínkeserves 1 gólos siker (1-2) a legoptimistább tippem, de ahhoz is nagyon össze kell kapnunk magunkat!
