Sok jót nem ígért egy Milan-szurkolónak Olaszország két legnagyobb csapatának mérkőzése, mégis közel telt ház fogadta a bajnokot a San Siróban. Fordulatos, nagy iramú, jó mérkőzést láthattunk, ahol a (jelenleg) erősebb együttes győzött, de a piros-feketék is emelt fejjel hagyhatták el a pályát.

A szurkolók méltó megemlékezése Cesare Maldiniről a meccs előtt

Mihajlovic a várakozások szerinti 4-4-2-ben küldte fel a csapatot. A mérkőzés előtt két a fő kérdés az volt, ki lesz Kucka párja középen, mivel Bertolacci eltiltott, Montolivo sérült, Poli pedig egy balf*sz. A hét elején Maurit próbálgatta a szerb edző, a hét második felében viszont úgy tűnt, Locatellit dobja be a mély vízbe. A 18 éves olasz srác valószínűleg már elképzelte magát piros-feketében a Juventus ellen, a debütálásra viszont várnia kell, mivel a Milan kapitánya vállalta a játékot. Meglepetésre Balotelli került Bacca mellé, az olasz játékos sokadik utolsó esélyét kapta, míg Ménez a padra sem fért oda (talán sérülés?).

A Juventus 3-5-2-ben játszott, elöl Mandzukic és Morata együtt játszhattak Dybala sérülése miatt.

Némi meglepetésre a Milan játszott sokáig mezőnyfölényben, Balotelli vezérletével sikeresen működött Mihajlovic taktikája. A Juvét a saját térfelére sikerült szegezni a mérkőzés elején, előbb Abate lecsúszott beadása lövése találta el a kapufát, majd Buffon védte fantasztikus bravúrral Balo szabadrúgását. Azonban a 18. percben már a Juve kapitányát is sikerült mattolni, Balotelli szögletét Alex fejelte a hálóba. Itt az idióta támadónkat kell dicsérni, a szögletet ő harcolta ki, és úgy adta be, ahogy tanítják. Mario ha minden meccsen így küzdene, jelenleg nem egy EL-helyért küzdő olasz csapat padján ücsörögne, hanem a Bajnokok Ligájában játszana. De ezen kár is keseregni, már elkönyveltem, hogy ezt a rengeteg tehetséget rossz embernek adta a Teremtő.

Sajnos nem sokáig örülhettünk a vezetésnek. Romagnoli elvesztett egy fejpárbajt Mandzukiccsal szemben, ami után a horvát támadó kényszerítőzött Moratával, majd egy az egyben állt Donnarummával, és magabiztosan értékesítette a ziccert.

A félidő további része sem volt unalmas, nagy iramot diktált a két csapat, viszont a következő hatalmas helyzetig a második játékrészig kellett várni. Egy beadást Bacca szépen vett le, ami után a kaput célozta meg, Buffon csak kiütni tudta a labdát, a kipattanó Balotelli elé került, akinek az ismétlését földöntúli bravúrral védte az idősebb Gigi.

Lassan elérkeztünk a 60. percig, és addigra elfogyott a Milan energiája, ez főleg Monotlivora (aki cserét is kért) és Balotellire volt igaz. Ekkor kezdett el nyomni a vendég gárda. Mire Mihajlovic lépett volna, egy szerencsés góllal Pogba megszerezte a vezetést egy szöglet után. Sokak szerint szabálytalanság előzte meg a gólt, szerintem ez belefér a mai fociba, egy ekkora lökést nem kell lefújni. Nem hiába nem reklamált sem Abate, sem senki más a csapatból. Viszont azt se etesse be nekem senki, hogy Pogba szándékosan lőtte így a labdát. Az egyik ismétlésen látszik, hogy éppenhogy elérte a labdát, és véletlenül rúgta a földre. Egri VIktor azért meg volt győződve arról, hogy így akarta a francia középpályás, szinte elélvezett tőle. Szerintem pedig egy független kommentátort kellene alkalmazni egy ilyen rangadón, végig idegesített a részrehajló szövegelése.

Ezután viszont teljesen visszaesett a Milan. Mindezt megelőzte egy érdekes "nem csere". Locatelli már ott állt a pálya szélén, a mezszámát is felmutatták, de Montolivo jelezte, mégis tudja folytatni, ezért nem debütált Manuel. Érkezett viszont Boateng Balotelli helyett, és Adriano Honda helyett, a csapat pedig 4-3-1-2-re váltott. Sajnos nem jött be a váltás, Montolivo és Kucka a meccs végére teljesen elfáradtak, Bonaventura egész meccsen szürke volt, Boateng pedig nem volt képes mozgatni a csapatot. Az utolsó 10 percben csak a labdát kerestük, így a Juventus megnyerte a mérkőzést. Mihajlovic megint nem tudott belenyúlni a mérkőzésbe, de most is hozzá kell tenni, hogy más lehetősége nem is volt. Kérdés, hogy Montolivot jó ötlet volt-e fennhagyni, mivel elfáradt, viszont az is igaz, hogy Locatellinek nem biztos, hogy jót tett volna debütálásként egy ekkora teher.

Osztályzatokat meg hasonlókat nem hozok, a Gazzetta ebben is egyre hiteltelenebb számomra. Balotellinek és Montolivonak az első 55-60 percben nyújtott teljesítményét lehet kiemelni, továbbá Alex és Donnarumma mutatott szép megoldásokat. Bonaventura - mint már írtam - rém gyenge volt (tegnap is), Hondára ugyanez igaz, a többiek hozták a tőlük várhatót.

Valahol igaza van Mihajlovicnak, hogy megérdemeltünk volna egy pontot, valahol nem. Jól játszott a csapat, az akaratát is ráerőltette az ellenfélre 55 percig, de mindezt nem lehet tovább csinálni úgy, hogy nem tudunk cserélni, mert túl rövid a kispad. Viszont, nem kellett lehajtott fejjel lejönni a pályáról, ezen a meccsen még a vereség is belefért, mert a Juventus jelenleg sokkal erősebb. De sajnos az előző meccsekre mindez nem mondható el, így továbbra is harcolni kell az EL-helyek egyikéért (ha egyáltalán cél még...). Májusban Rómában hasonló teljesítményt kell hozni, és egy kis szerencsével nyerhetünk végre egy trófeát. Ez már csak azért is fontos, mert sorozatban hetedszer győzte le a Juventus a Milant, ilyen még nem fordult elő korábban.