Aligha van most felemelőbb feladat e cikk írójának, mint a Milan soron következő mérkőzését beharangozni, ahhoz kedvet csinálni. Ilyen könnyű dolga, mint összerakni a szóban forgó témában néhány bekezdést nem mindennap van az ember fiának. Legutóbbi szemet gyönyörködtető, azokba könnyeket csaló produkciónk után szinte nincs is szükség szavakra, annyira adja magát, hogy péntek este mindenki a tv vagy a monitor elé fog meredni és epekedve várja az újabb felvonást, aminek a Luigi Ferraris stadion, avagy a Marassi szolgáltatja majd a hátterét a Sampdoria statisztabrigád szerepvállalásával karöltve a nagyérdemű számára.

Annyira azért ne szálljunk el kedvenceink teljesítményét látva, hogy ne tudjunk majd puhán landolni érkezéskor, azért mi tudjuk nagyon jól, hogy egy ilyen, a legutóbbi bajnokin is látott tökéletes teljesítmény prezentálása elég gyakori Milánó perosfeka szegletében. Tudom, tudom, egy tátott szájjal végignézett hibátlan meccs után engedni kell lebegni a népet, főleg, hogy az az örömében elfogyasztott alkoholmennyiség után gyakorta félre is lépett. Az az áhítattal átszőtt vasárnap délután, ó te jó ég, az felejthetetlen. Mindenki, aki látta még a hatása alatt kell legyen, de már közben készülni is kell, mert alig aludtunk párat - na persze, ilyen érzelmi töltet után, majd pont tudtunk aludni – és már nyakunkon is van a következő mise, ott kell lenni, nem lehet kifogás semmi se.

Biztos lehet benne mindenki, hogy Milanunk kreatív, megalkuvást nem tűrő játékát elemezve, az ellen feltartott kézzel megy már haza a meccs előtti utolsó edzésről is. Amint tudatosul bennük milyen szervezett és követhetetlenül gyors játékra képes csodálatos csapatunk, már inkább arra készülnek, hogy tökéletes szintre emeljék az öltözőből való kivonulás koreográfiáját, vagyis, hogy bokájukat fogva, letolt gatyával kell közönségük elé lépegetniük. Masszív, teret nem engedő, kemény, de a végletekig szabályos védekezés, gyors, pontos, erős lőtt passzokkal és tökéletes labdaátvételekkel fűszerezett támadási variációk, bombaerős, pókgyilkos löketek, ellentmondást nem tűrő fölény, maga a futball, annak minden szépségével – ez vár ránk péntek este, ennél tökéletesebb indítása aligha lehet a hétvégének.

Csak reménykedni tudunk, hogy vendéglátóink szertára kellően fel van szerelve a mérkőzés megrendezéséhez szükséges eszközökkel, mert még az is előfordulhat, hogy hálót kell majd cserélni a meccs közben, esetleg szükség lesz egy mezőgazdasági gépre is, mert a pályát felszántó játékunk révén futballra alkalmatlanná vált mezőt csak egy jóféle boronálással lehet meggyógyítani. Azt meg ugye megemlíteni is felesleges, hogy gyorsvonatként száguldó, villámként becsapódó lövéseink nyomán mennyi és mennyi bogyó fogja majd elereszteni a levegőjét. Úgyhogy ezek után ne is érdekeljen senkit az összeállítás, a formáció, az adott meccsre szóló taktikai elképzelések, mindenki csak szépen üljön le és nézze, hogy kedvencei új szintre emelik újra a labdarúgást, mert, amit a Milan játszani képes az már-már teljesen más, mint, amit mi focinak hívunk. És az sem elhanyagolható amikor erről beszélünk, hogy ezt a Rossoneri a rendelkezésére álló keretéből lehetséges bármelyik összeállításában képes előadni.

Egy szó, mint száz, kinéz egy újabb tükörsima győzelem, egy látványos játékkal, félgőzzel is magabiztosan hozott mérkőzés, ahol Bacca Baccát szökteti, miután kényszerítőzött Baccával, hogy aztán egy könnyed, de igazán látványos Baccának címzett rabonás körömpassz után egy csukafejessel jutassa be a labdát – ki más, mint Bacca – a hálóba. És ez még csak az első perc volt, ha valaki nem tudná! Szóval péntek este 20:45, meccsre fel, azt most kivételesen meg sem említem, hogy hol lehet majd csodálni az eseményeket, mert nem lesz olyan adó, nem lesz olyan online felület, ahol ne ez az összecsapás menne majd. Ne lepődjön meg senki, amikor például a Samp-Milanhoz ugyan fel nem érő, de azzal közel egy időben lévő Chelsea-Liverpool meccsre kattintgatva, kapcsolgatva is a genovai csapat stadionjának látványa fogadja majd az inkább angol fociféleségért érdeklődőket.