A legutóbbi, firenzei kirándulása végeztével a Milan egy értékesnek mondható döntetlennel és az azért járó egy ponttal a zsebében utazhatott haza, hogy a következő fordulóban azzal Sassuolóval mérettesse meg magát hazai pályán, amelyről elég sok minden elmondható, kivéve azt, hogy a csapat kedvenc ellenfelei közé tartozna.  Berardi nevét gondolom senkinek sem kell felemlegetni, azt már annál inkább, hogy tőle bizony nem kell tartanunk, mert ahogy az előző négy fordulót, úgy a milánói kiruccanást is kihagyja. Na de, hogy ne nyugodjon meg itt nagyon mindenki már a poszt elején van itt még olyan név, amelyik hallatán egészen konkrétan le tudja mindenki festeni azt a képet, hogy simán benne van gól. Ő nem más, mint Alessandro Matri.

Igaz, hogy legutóbb a keretben sem volt benne, ahogy az is, hogy összesen a szezon 6 partiján, alig több mint egy meccsnyit volt pályán. Ez idő alatt nemhogy gólt meg gólpasszt nem hozott össze, de kapu felé se nagyon nézett.  Tehetitek is fel a kérdést rögtön, hogy akkor mi a búbánatos pöcörőmért kellene tartani tőle, de a tapasztaltabbak erre már tudják a választ: Pont ezért! A mi fiaink mindig képesek „megörvendeztetni” minket egy góllal, hogy aztán mikor ennek okán látássérült, agyzsibbadt embereink visszaterelgetik őket a Milan meze alá ne csináljanak megint az égegyadta világon semmit. Persze ezzel a jövőképpel aligha kell foglalkozni a meccs második feléig - ha egyáltalán – mivel a Defrel nevű bácsit akkor se tudná kiszorítani a kezdőből, ha annak egyik lába be volna gipszelve. A francia kölök egy laza 4 gól, 2 gólpassz statisztikát dobott össze magának 5 meccsén. Ennek a bekezdésnek mondjuk vajmi kevés értelme volt, nehéz most elképzelni, hogy szerepet kap „legendás” csatárunk, jóval több esély van rá, hogy megint csak farmerben lesz ott a meccsen, mint hogy pályára lép. Aligha kell beindítanunk majd miatta a paravonatot, de, hogy senkit se érjen meglepetésként azért felkészítünk rá is mindenkit, meg amúgy is legyen már egy olyan beszólogatós része is a posztnak, anélkül már nem is az igazi!

No de egy huszáros vágással térjünk is rá akkor a sok ökörség után kedvenceinkre, akik a futball szépségéből még ugyan nem nagyon mutattak nekünk sokat, de egyre inkább stabilizálódni látszik legalább a védelmi része a dolognak, ami egyértelműen valami pályán fellelhető csapategységben keresendő. Ez még nyilván nem elég arra, hogy előrefelé is mutassunk igazán jó dolgokat, főleg nem, hogy ezt hosszabb ideig is fenntartsuk, ahhoz már minőség kellene, az meg nálunk ugye nem sok van. Ahhoz viszont nem kell klasszis keretnek lenni sehol se, hogy a védelmet egy masszív szintre lehessen emelni, egy félnormális edző és a keze alatt taktikai fegyelemre tanított focisták is bőven elegendőek, ha van bennük némi alázat és elszántság. Azt nem tudom, hogy van-e tényleg miről beszélni vagy ez csak egy meglepően jól sikerült etap GigiD – és Ilicic - hathatós közreműködésével, de az biztos, hogy ha valaki azt mondja nekem nyár végén, hogy lesz olyan, hogy a Milan nem fog három egymást követő meccsen gólt kapni a szezonban, akkor minimum körberöhögöm, aztán megyek gatyát cserélni.

Viszont megtörtént ez a nem kis csoda, igaz legutóbb ezt nem sikerült 3 pontra válltani. Ennek ellenére a cikk elején említett ’értékesnek mondható döntetlen’ bőven áll – ha én mondom higgyétek el, hogy az volt. Tudom, hogy minden döntetlenért 1 pont jár, én mégis elég élesen kettéválasztom az ügyet értékes és értéktelen döntetlenekre - gondolom nem kell mondani, hogy utóbbiból szokott több lenni. A Fiorentina a Rossoneri közvetlen riválisa az európai helyekért - ahogy a most következő ellenfél, a Sassuolo és talán a legutóbb otthon legyőzött Lazio is – így a Franchiból elhozott egy pont teljesen korrekt, jelen helyzetünkben talán még csodás is. Viszont ugyanez az 1 pont a hétvégén, otthon, a zöld-feketék ellen már nem éppen ezt a megközelítést váltaná ki belőlem, és igazság szerint a Firenzében gyűjtött egységnek is akkor van igazán értéke, ha legyőzzük a Sassuolót. Halkan itt azért illik megjegyezni, hogy elég X-es meccsnek néz ez ki elsőre, viszont azt ki merem jelenteni, hogy amennyiben még egy meccsel sikerül megnyújtani GigiD percről-percre növekvő Serie A-s góltalansági csúcsát, akkor 3 pont kerül majd a zsákba vasárnap kora este.

Persze azt hittem én az Udinese elleni meccsről is, hogy ha nem is sétagalopp, de bőven megoldott feladat lesz, aztán jól beharapta mindenki a lófaszt, pedig ha ott nincs az a kisiklás, akkor aztán a világon senkinek sem lehetne problémája a csapat eddigi eredménysorával. Nem érdemes már vele foglalkozni, főleg, hogy úgyis lehet nézni, hogy az alapozta meg ezt a 3 kapott gól nélküli meccset, de valljuk be, ott azért sokaknak elment kicsit a kedve idejekorán ettől a szezontól is, mert az nem olyan vereség volt, hogy valahol majd vissza lehet hozni, az egy totálisan elvesztett 3 pont, szépíteni felesleges. Ha valahol idegenben – vagy veri a Juvét a San Siróban - hoz is egy extrát majd a Milan egy nagy riválistól, az maximum a szurkolóknak lesz teljes mértékben üdvözítő, a tabella szempontjából csak az ellentől lopott pontok miatt. Nyilván nem fogunk otthon minden meccset megnyerni, régebben se tettük, de az ilyen Udinese féle, a szezonok végeztével inkább a tabella hátsó felébe tartozó gárdákat meg kell otthon verni nincs mese. Ezeket a meccseket még ennek a Milannak is a kötelező rovatába kell feljegyezni, nélkülük a tabellán elfoglalt helyezés nagyon nem tud pozitív irányba változni. Sajnos itt ideje is tisztázni, hogy biztos, hogy nem ez volt az utolsó ilyen bukta hazai pályán a szezonban, ahogy az is, hogy ez a ránk váró Sassuolo elleni csörte – ha szar kimondani, ha nem – távolról sem tartozik a kötelező rovatba, szeretnénk azt hinni, így kellene lennie, de nem így van. Legyőzésük még otthonunkban is inkább sikernek számítana 2016-ban, mint reális eredménynek.

Ellenfelünk csütörtökön egy EL meccset is lenyomott, ahol nagyjából tükörsimán kapott ki a Genktől idegenben, legalábbis az eredmény alakulását – 3-0 is volt már, aztán szépítettek az olaszok – nézve mindenképpen. Többet volt náluk a labda, kapu felé azonban félidőnként, ha egyszer néztek úgy, hogy el is találják azt, a Genk „labda nélkül” is minden szinte minden statisztikában verte következő ellenfelünket. Persze, hogy mennyit adtak ki magukból, mennyire érdekelte őket a sztori, azt egy olasz csapatnál jó eséllyel könnyen be lehet mondani, főleg ha hétvégén a Milannal játszol, de azért csak utazgattak, csak játszottak egy tétmeccset és csak megtörte ez a nyugodt heti készülődésüket a hétvégi fontosabb meccsre, nekünk pedig minden ilyen apróság jól jöhet. Ezekben a napokban többek között a 40 éves Shevchenkót és a 80-ra kerekedő Berlusconit is ünnepelhette a Milan és amennyiben az öreg Silvio köszöntésére szánt videóban is látott módon Montolivo a csapat élére áll – értsd: hozza a Fiorentina elleni második félidei játékát, amihez hasonlót nem mostanában láthattunk tőle – akkor akár még a hét végére is maradhat némi öröm.

Nagyon nehéz egy mérkőzésre lehet számítani, a Sassuolo pont az a csapat, amelyik közvetlenül a nagyok után, de a valóban kevésbé tényező alakulatokhoz képest jóval előrébb tart és ezért lesz ez most is az egyik legnehezebbnek tűnő meccs az eddigi szezonban. Ugyanis, amíg a Fiorentina és a Napoli ellenfeleként egyértelmű volt, hogy mire számíthatunk, addig a Sassuolo még nem tart ott, hogy csak igazán támadó szellemben nyomja, de azt az állapotot meg már régen elhagyta, hogy csak a védekezésből induljon ki a játéka. A kettő egyvelegét használja és az borítékolható, hogy számunkra ez nagyon kellemetlen lesz. Szerencsékre ott van az a szép kettősség is ebben a helyzetben, ugyanis ennek ellenére mégis könnyebb feladat, mint az említett két meccs, mert egyrészt mi leszünk otthon másrészt keretminőségben közel sem tart ott ez a keret, mint a Napolié vagy a liláké. A mérkőzés vasárnap késő délután 18:00-kor kezdődik és a DS1 17:40-től élőben közvetíti. Streamhunter módban ITT és ITT találhattok kedvetekre való elérhetőséget.