Az eredmény alakulását figyelembe véve bármennyire is adná magát a "sírból hoztuk vissza a meccset" sablon,  mégsem volt olyan egyértelmű a dolog, még akkor is, ha maga a meccs valóban egy thriller volt, és hátrányból állt fel a  Milan. Kezdeném azzal, hogy mi temettük el félig-meddig saját magunkat, egészen pontosan a védelem, hiszen mindkét kapott gól bakik egész lánca volt. Továbbá, habár a Torino jól játszott, és többet támadott az első félidőben, előre játékban mi sem voltunk rosszak abban a játékrészben, megvoltak a lehetőségeink is (Bergonzi volt játékvezető szerint az első félidőben két büntetőt kellett volna befújni a Milan javára). Természetesen a csapat hozzáállása mindenképpen dicséretes, ebben a szezonban sokadszor bizonyította Montella legénysége, hogy bizony van szív is a mez alatt, és nem is akármekkora! Tegnap este újból sikerült felállni a knock-down után, és a végén akár mindhárom pontot el lehetett volna hozni, ha Suso nem önzőzi el azt a bizonyos kontrát a 92. percben.

Míg a Bikák védelme elfogadható módon tette a dolgát az első 45 percben, nálunk főleg Romagnoli gondoskodott róla, hogy az édesanyját emlegessük néhány alkalommal. De Abate, és Calabria sem voltak a helyzet magaslatán. Utóbbinak érdekes mutatói voltak a mérkőzés végére: a statisztikák szerint a csapat összesen 13 sikeres szerelést mutatott be a 90 perc alatt, ebből 6 Calabria nevéhez fűződik. Ugyanakkor már az első félidőben 3 alkalommal próbálkozott kapura lövéssel (a minőségükről inkább nem teszek említést), ennél többet egész találkozón csak Suso produkált. Viszont főleg az első félórában rendre rosszul zárt vissza, vagy nem ért vissza, és Romagnoli borzalmas játékában ez is közrejátszott azért. Természetesen az új Nestankat ez nem menti fel attól, amit csinált az első gólnál. Jobban mondva mit nem csinált, mivel Falque úgy hagyta ott, mint edzésen egy bábút. Bonaventura egy sárga lap árán meg is állíthatta volna az akciót, de inkább úgy döntött, nem teszi, a gránátvörösök spanyol szélsője így Ljajic elé tálalt, akinek a rossz lövését Belotti pöckölte a hálóba. Itt viszont kiemelném Pasalic rossz helyezkedését, aki beragadt, másként a Bikák centere lesen lett volna. A Torino második találatánál ismét Falque volt az egyik főszereplő. A lövését Bonaventura blokkolta, a lepattanót Obi szerezte meg Abate előtt (2-3 méteres hátrányból indulva), a kifutó Donnarumma még beleért, mielőtt a nigériai a kapu elé adhatta volna a lasztit, ott viszont Belotti szerezte meg a labdát (ő is Abatet előzte), Falque elé gurította, aki ismét kapura lőtt, Benassi meg sarokkal fejezte be az akciót. Nem sokkal ezután Abate újabb marhaságát követően tizenegyeshez jutottak a házigazdák, itt már sokunknak a fejében a lehető legrosszabb forgatókönyv kezdett körvonalazódni, vagyis, hogy ennek kiütés lesz a vége, de Donnarumma szerencsére kivédte a büntetőt, meccsben tartotta a csapatot. Az esetleges 3-0 után nem kizárt, de nehezen hihető, hogy még visszajöttünk volna, maradjunk ennyiben. Itt újból ki lehet emelni a még mindig 17 éves csodakapust, aki ellen a szezonban még nem találtak be 11-esből, pedig ez már a harmadik alkalom volt, hogy ilyen pontrúgást végeztek el az ellenfél játékosai (amióta ő az első számú kapusunk, 7 büntetőből csak 3 alkalommal tudták bevenni a kapuját). Az első félidő teljes körképéhez hozzá kell tenni, hogy a Torino támadószekciója is figyelemre méltó, ebben a szezonban eddig 17 gólt szereztek az első félidőben, ennél többet egyetlen csapatnak sem sikerült.

Valamilyen szinten tehát elmondható, hogy a múlt csütörtöki kupameccshez hasonlóan többnyire a Torino akarata érvényesült az első félidőben. A múlt hetihez hasonlóan alakult a második félidő is, jóval határozottabb Milant láthattunk, míg Mihajlović legénysége ugyanabba a hibába esett bele, elmaradt az első játékrészben látott letámadás, így több tér nyílt meg Susoék előtt építeni a támadásokat. A labdabirtoklásban egyre jobban nőtt a különbség a mi javunkra, és a csütörtökihez hasonló forgatókönyv alapján (akkor a 60. és 63. percben szereztünk két gólt) ismét két, szinte egymás után lőtt góllal jött vissza a meccsbe a csapat, ezúttal Bertolacci szépített az 55. percben (habár azt is szinte kihagyta fél méterről :D ), majd 5 perccel később Bacca értékesítette a Paletta lerántásáért megítélt büntetőt. Amióta Olaszországban játszik, a kolumbiai csatár a Bikák ellen 4 mérkőzésen 5 gólt szerzett. Itt ismét kitérek Donnarummára, még 2-1-es állásnál ismét egy hatalmasat védett Falque ziccerénél, a lecsurgó labdát meg hiába tolta az üres kapuba Benassi, mert lesen volt. Az egyenlítő gól után nagy veszélybe már nem került egyik kapu sem, a hazaiaknál Ljajicnak és Belottinak volt egy-egy veszélyes lövése, míg nálunk Suso rontotta el a már említett ígéretes kontrát a hosszabbításban. Romagnoli viszont piros lappal koronázta meg az egyik leggyengébb produkcióját, amióta piros-feketében játszik, a 89. percben egy eléggé felesleges szabálytalanság után megkapta a második sárga lapját, és mehetett zuhanyozni. Annyi még megemlíthető, hogy Galliani egyik atomigazolása, Vangioni is bemutatkozott hivatalos mérkőzésen is a Milannál.

Mindent összevetve, egy semleges néző számára nagyon jó kikapcsolódást jelenthetett a mérkőzés, egy igazán látványos, eseménydús, fordulatos meccset láthattunk, viszont a két csapat szurkolói a mennyországot, illetve a poklot is megjárták a 90 perc alatt. A Milan részéről szerintünk Donnarumma volt a mérkőzés, és talán a mezőny legjobbja, illetve Romagnolit illeti a leggyengébb jelző. A Gazzetta dello Sport is hasonlóan látta:

Őszintén szólva egyik csapaton sem nagyon segít az 1 pont, elsősorban a mi kedvenceinken nem. Jelen állás szerint, ha megnyerjük az elmaradt bolognai mérkőzést is, akkor is az 5. helyen maradunk (hacsak nem nyerünk 6 gól különbséggel).

A közeljövőre nézve a két, Torinóban hagyott ponton kívül elvesztettünk két kulcsembert a szombati, Napoli elleni, szerintem nagyon fontos derbyre. Locatelli és Romagnoli eltiltás miatt kénytelenek lesznek kihagyni a találkozót. Előbbi kiesése nagyobb veszteségnek tűnik, mivel nem nagyon van megfelelő játékosunk a védelem előtti középpályás posztjára. Az elsőszámú jelölt,  Bertolacci meccsről-meccsre bizonyítja, hogy pénzkidobás volt 20 milliót fizetni érte (mielőtt bárki hülyének nézne a kijelentés miatt, íme a tegnapi mutatói a whoscored szerint, a szerzett gólon kívül: 3 lövés, 39 labdaérintés - ezzel a 9. legjobb, a 8. Pasalicnak 70 labdaérintése volt, 29 passz - ennél kevesebbet csak Donnarumma, Bacca és a cserék hoztak össze, 86%-os passzpontosság ezzel a 8. "legjobb", és 2 átadás - öten előzik meg ebben a mutatóban. Védekezésben: 0 szerelés, 0 megelőzés, 0 tisztázás, 0 blokkolás, 0 szabálytalanság). A másik, aki szóba jöhetne, Sosa sem váltotta meg a világot, valószínűleg nem is fog kezdeni, így elvileg a Kucka - Bertolacci - Pasalic hármas lesz a kezdőbe jelölve, mint középpályás. Tudván a Napoli középpályájának erejét, akárhogyan is nézzük, veszteség a 19 éves Locatelli kiesése. Romagnolié reméljük már nem annyira, mivel eddig Gustavo Gomez aránylag jól helytállt, amikor szükség volt rá. Jelen állás szerint De Sciglio és Antonelli szombaton sem lesznek bevethetőek, míg Calabria játéka is kérdéses egyelőre, így akár abban a helyzetben is lehetünk, hogy Vangioni pont a Napoli ellen lesz először kezdő a Milanban. Nem lesz könnyű feladata, abban biztosak lehetünk. A hét folyamán minden bizonnyal tisztább lesz a kép ezeket a kérdéseket illetően, választ is kaptok majd rá a szokásos meccselőzetesünkből.