Régóta kikívánkozik belőlem egy írás Niang helyzetéről. Nagyjából azóta, hogy elkezdte kihagyni a tizenegyeseket. Érezhető, akkor valami megtört benne. Elfogyott az önbizalma, de ami a legrosszabb, a játékhoz való hozzáállása is egyre kevésbé elfogadható. Most pedig még aktuálisabb a jövőjét firtató kérdés, ugyanis nagy valószínűség szerint nemsokára másodjára is hivatalosan bejelentik Gerard Deulofeu érkezését, aki sokkal inkább Montella-kompatibilis játékos lehet, mint a francia. Szóval ideje körbejárni a témát és megnézni, van-e jövője M'Baye Niangnak a Milanban.
Hihetetlen, de Niang lassan öt éve a Milan labdarúgója. Ezalatt persze több csapatban is megfordult, így összességében kevesebb időt töltött a Rossoneri színeiben, de hivatalosan mindvégig a klub játékosa volt. Az évek során több alkalommal is pletykák szintjén felmerült a távozása, többnyire olyan csapatokkal kapcsolatban, mint az Arsenal (engedelmetekkel ezt inkább képtelenségnek nevezném, mint pletykának) a Newcastle, Leicester vagy újabban a West Ham United. Igen, ezekben a csapatokban az a közös, hogy Angliában vannak, és nem véletlenül: Niang fizikai adottságai, gyorsasága alkalmassá teheti egy olyan ligára, mint amilyen az angol.
Legutóbb - egy hónap híján - egy éve írtam Niang helyzetéről, akit érdekel, itt elolvashatja. Röviden össze is foglalom, mert van ennek relevanciája jelenleg is. A posztban dicsértem Niang fizikumát, hozzáállását és azt, hogy a sok gyengének tűnő meccs mellett a számok tekintetében egészen sokat tett hozzá a csapathoz, 18 meccsen 12 gólban játszott szerepet. Végül nem kaptunk képet arról, mire is képes úgy igazán, ugyanis még kapott három meccsen lehetőséget mielőtt megsérült egy balesetben és elintézte a szezonját.
Úgy tűnt, idén a sérülését hátrahagyva ismét jó formába került a szenegáli származású csatár. A szezon első 8 bajnokinán már 6 találatot segített elő (3 gól és 3 gólpassz formájában), mindezt ráadásul szélről, ami a tavalyi kötetlenebb szerepköre után nehezítette a helyzetét. Azóta viszont nem talált be a kapuba, egyetlen gólt sem készített elő, a Whoscored statisztikái szerint pedig a Pescara és a Cagliari elleni bajnokikat leszámítva átlagos teljesítményt is ritkán sikerült nyújtania, nem ritkán a mezőny leggyengébb játékosának találták. Közben kihagyott két büntetőt - egyet a Roma elleni rendkívül fontos rangadón, ami könnyen lehet, hogy a csapatnak három pontjába/a dobogóba került. A legutóbbi 11 bajnokiján 0 gól és 0 gólpassz a mérlege. Nem túl veretes.
Niang karrierjében egyébként folyamatosan megfigyelhetők ezek a tendenciák. Szinte mindenhol jól kezd, aztán valahol szezon közepére elveszíti a fonalat, vagy egy súlyos sérüléssel lezárja a szezont. A Montpellierben anno az első hat meccs után már 3 gólnál és 1 gólpassznál járt, az utolsó 12 meccsen viszont csak 1 gól és ugyanennyi gólpassz jött össze. A Genoában szintén brutál jól kezdett, hat meccs után 3 gól és 2 gólpassz volt a neve mellett, majd a hátralévő 8 bajnokin amin pályára lépett 2 gól és 1 gólpassz került be a statisztikái közé, mielőtt egy sérülés véget vetett volna az idényének. Úgy tűnik, a karrierje arról szól, hogy lendületből ver pár gólt, majd aztán abból igyekszik megélni a szezon hátralévő részében.
De ez még a kisebbik gond, vannak olyan erények, amiket a statisztika nem ír le. Az ESPN cikkében már novemberben arról írtak, hogy a játékosnak nem megy a támadásban (akkor épp négy meccse nem talált be vagy adott gólpasszt), védelmében viszont megjegyezték: a sebessége a kontráknál fontos, folyamatos veszélyt jelent, ugyanakkor a csapatért melózik is rendesen, például rengeteget védekezik. És ha ezt a minimumot látnánk tőle, akkor most sokkal kevésbé kellene arról beszélni, van-e még jövője ebben a csapatban. Mert igazából nem a statisztikák aggaszthatják az edzőket, szurkolókat, hanem a mentalitása. Olyan, mintha már ő maga is feladta volna, hogy egyszer használható futballista lesz belőle.
Azért fájdalmas ezt látni, mert korábban ezt valóban az erényei közé lehetett sorolni. Volt egy rövid időszak, amikor úgy tűnt, El Shaarawy-Balotelli-Niang trió lehet a klub jövője. Ekkor El Shaarawy a mentalitásával és szorgalmával, Balo leginkább a váratlan zsenialitásával és pontrúgásával, Niang pedig a kellemetlen (lapos) beadásaival, fizikumával és a Fáraóhoz hasonlóan a robotolással tűnt ki. Utóbbi azóta is a pozitív tulajdonságai közé tartozott. Ezért is éreztem jó döntésnek, amikor a Torino ellen Niang lépett pályára a fáradó Bonaventura helyére. A gólszerzésről nyilván nem tett le egyik csapat sem, de a kockázat csökkentésére mindkét tréner törekedett, ebből a szempontból a jó "melósember" a sebezhető szélső védekezésre épp kapóra jött. Csak épp a meló hiányzott. Megvan az a jelenet, amikor Niang pocsék passza után Calabria megsérül, és nem tud visszafutni a helyére? Közben a csapat nagy része rohan hátrafelé, egy embert kivéve: a legfrissebbet, akit épp azért küldtek be, hogy az utolsó 10 percre teljesen kihajtsa magát. Ez a fajta nemtörődömség gyakorlatlag vérlázító. Hasonló volt, mint amikor a Barca ellen Balotellit küldte pályára Mourinho, de az olasz nem volt hajlandó kocogásnál többre. Ki is rakta a portugál annak rendje és módja szerint. Csak épp, amíg Balotellire ráfoghattuk, hogy zseni, majd megjavul, addig Niang esetében ezzel nem menthetjük a helyzetet. Ő messze van a zsenitől, neki egyetlen út lenne felfelé: ha mindenki másnál többet melózna.
Ha végül azt a tulajdonságát is elveszíti, ami eddig a legjobb volt benne, akkor halmozottan kerülhetnek elő a gyengeségeiről szóló diskurzusok. A gyenge mentális képesség, a labdakezelés nehézkessége, a pályán meghozott rossz döntések. Márpedig egyre inkább erről van szó. Az utóbbi pár hónapban több kárt okozott a csapatnak, mint amennyi hasznot hozott. És ez nem fog beleférni. Nem, amikor a többség a szívét-lelkét kiteszi a pályára, amikor peremembereken is látni az akaratot. Akkor sem fér bele, ha nincs versenyhelyzet a posztján. Ha pedig van, akkor végképp nem.
Hamarosan erre is sor kerülhet - ki tudja, mire kimegy a poszt, addigra lehet meg is történt (majd utólag frissítem ha így van) - Gerard Deulofeu ugyanis fél évre a Milan játékosa lehet. Egy (nem is olyan) régi személyes kedvenc, akivel szemben valószínűleg még elfogult is vagyok. Egy cselgép, kivételes térlátással, technikával és sebességgel. Pont olyan játékos, akit leginkább kedvel Montella, és ne legyenek kétségeink: ha edzésen biztatóan mozog, egyből bekerülhet a csapatba, ilyesmi soha nem esett nehezére az olasznak. Márpedig ha Deulofeu hajlandó beletenni a melót, ami a Serie A-ra való átálláshoz kell, akkor simán bekerülhet a kezdőbe, a Bonaventurával várhatóan kialakuló páros pedig egyike lehet a bajnokság legveszélyesebb, legjobban cselező duójának. Persze ehhez a spanyol is kell, de annyi előnye mindenképpen megvan, hogy Niang helye egyáltalán nem biztos a Milan kezdőjében, sőt.
Van egy olyan érzésem, hogy a jövőjével kapcsolatban épp a játékosban vannak leginkább kétségek és valahol a Roma meccs környékén lélekben el is engedte a csapatot. Abban az esetben ha valóban ez a helyzet, akkor a címben megfogalmazott kérdésre igen könnyű választ adni.
Update: időközben hivatalos a spanyol szélső érkezése.
