A legutóbbi gyötrelmesen induló, de végül kellemes meglepetéssel záruló bajnoki és a hétközi csodaszép gólokkal felvértezett kezdés, de szenvedős második félidei továbbjutás után egy újabb nagynevű ellenfél vár a csapatra. Ezúttal hazai pályán a tabella 4. helyén álló firenzei alakulat az, aki ellen valami váratlant kellene mutatni. A lilák utóbbi 5 meccsükön 3 győzelem mellett 2 döntetlent könyvelhettek el 10-7-es gólarány mellett, vendégként 5-1-3 a mérlegük 16 rúgott és 11 kapott góllal, tehát kijelenthető, hogy nem jönnek zavarba akkor sem ha ki kell mozdulniuk a Franchi megszokott légköréből.

Egy jó első félidőt követően a Milan kis híján belealudt a mérkőzésbe, de ezzel együtt legyűrte a Carpit és bejutott a legjobb négy közé az olasz kupában, ahol egészen biztosan nem élvonalbeli csapat lesz az ellenfél. A mutatott játékkal nem, az eredménnyel azonban elégedettek lehetünk, Mihajlovics pedig egyelőre megőrizte az állását. 

Itt a nagy januári nyüzsgésben, mikor egymást érik a néphülyítő pletykák, hovatovább ma még kupameccs is vár ránk, elég széles skálán mozognak azon dolgok, amik miatt billentyűzetet ragadhat az ember gyermeke. A számomra legkedvesebb téma viszont így január 13-án, pont az, aminek az égvilágon semmi köze nincsen ezekhez. Megoszlik a magyar Milanos társadalom annak tekintetében, hogy örülni vagy bánkódni kell-e ezen a kitüntetett napon, egy biztos: Az én ünnepi hangulatom adott. Az utóbbi pár keserű Milanos év, számomra legcsodásabb dátuma a mai napé is egyben, így nem tudok, nem kellőképpen megemlékezni róla, ha már egyszer pont ma van két éve, hogy megtörtént. Hogy miről is van szó? Íme:

Az idei évben jó formában van Montolivo, a védelem stabilizálásában nagy szerepet vállalt teljesítményével. Erre alapozva a Milan új szerződést ajánl a középpályásnak, de vajon ez a helyes döntés?

Mihajlovics állását - 2016 nyaráig legalábbis - leginkább az olasz kupa mentheti meg, ahol a Milan még mindig harcban van a győzelemért. Sőt, a sorsolást tekintve kijelenthető, hogy a legnagyobb esélye a döntőre a Rossonerinek van, tekintve, hogy ezen az ágon senki emberfia nem akad, amelyik erősebb lenne a Milannál. Itt bizony nyerni kell bármilyen áron, egy kiesés minden bizonnyal Mihajlovics bukását is jelentené.

Elég sokan veszik elő egy-két vesztes meccs után a sporit, illetve él egy olyan kép a Milan-közösségben, hogy minden bíró a Juventusnak fúj. Nos, az utóbbi mítoszt mindenképpen meg kell döntenünk.

Újra megtörtént, ami mostanság elég sokszor, a Roma megint elherdálta előnyét és mondjuk ki: Örülhetnek, hogy nem kaptak ki! Pedig ahogy indult a meccs, az a lehető legtávolabb volt attól, ami végül lett belőle, minden jel arra mutatott, hogy itt akár pokoli verésbe is beleszaladhatunk. Az első negyed óra még annál is rosszabb volt, amit megszokhattunk, mondanám, hogy momentumunk sem volt a meccs első részében, de ez nem igaz, mert ha Gigi D nem extra fokozatban nyomja, akkor most itt könnyen egy három vagy több gólos vereséget tanulmányoznánk. Nem így lett, és ahogy az velünk is lenni szokott, a kihagyott lehetőségek szokás szerint megbosszulták magukat, a farkasok esetében az utóbbi 7 fordulóban konkrétan 4-szer fordult elő, hogy vezettek és a spori mégis X-nél fütyörészett hármat.

Szigorú szakmai érvek amellett, hogy miért volt jó döntés Kevin-Prince Boateng újbóli leigazolása. A segítségemre a barátnője, Melissa Satta sietett.

Szombati ellenfelünk nem éppen a könnyűsúlyú kategória önmagában sem, hátha még hozzá vesszük, hogy az Olimpicóban küzdünk meg velük. Ha ez még nem lenne elég azt is gyorsan tegyük mellé, hogy szeretik a letámadást, a pozíciós, labdatartós játék stílusuk alapvető eleme, ahogy az ellenfél térfelén kontrollált futball is – ezek valljuk be nem a mi játékunk szintjére vannak kitalálva mostanában - ráadásul előszeretettel alkalmazzák a lesre állítást, aminek megoldásában, hogy úgy mondjam, igen haloványak vagyunk. Legveszélyesebb és legjobb játékosukat nem igazán kell sokáig keresni, Miralem Pjanic személyében nem csak a Roma, a Serie A, de egész Európa egyik legjobb középpályását találjuk meg. Csapatánál egyaránt az ő nevéhez fűződik a legtöbb gól és a legtöbb gólpassz is, ő a Roma játékának motorja.