Ma este 20:45-kor a 17. helyen álló Empoli otthonába utazik Montella legénysége. A mérkőzést a DIGI Sport 1 élőben közvetíti, akinek nincs, streameket majd itt talál.

A hosszabbításban csúszott ki a Milan kezéből a győzelem és a vele járó három pont, az egész mérkőzésen veszélyes Inter pontrúgások közül, a legutolsó volt az, amit nem sikerült megúsznia a csapatnak, amely így végül csak egy pontnak örülhetett. Innen nézve nem egyszerű igazán pozitívan értékelni az eseményeket, én mégis azt mondom, hogy maradéktalanul lehet örülni ennek a döntetlennek. Valljuk be nyugodtan, ezen az estén nem érdemelt a Milan győzelmet hiába vezetett kétszer is, a Nerazzurri alakulat szinte a meccs egészében fölénk nőtt és nagyon komoly nyomás alatt tartottak minket nemcsak akkor, amikor a vezetés tudatában még inkább visszahúzódva próbáltunk vitézkedni, hanem egyenlő állásnál is. Megmaradt a 8 pontos távolság a két csapat között, ezt előzetesen nagyon sokan aláírták volna, köztük én is, ahogy erre a mérkőzés felvezetésében is utalást tettem. Való igaz, hogy az utolsó pillanatokban történtek után ezt egy kicsit nehezebb elfogadni, de az Intertől elvett két pont még így is nagyon sokat hozhat a Milan számára a végelszámolásnál.

Az utóbbi időkben leginkább arra tudtunk gondolni az éppen soron következő Derby della Madonnina alkalmával, hogy egy győzelem némiképp árnyalja majd az egész, kukába kívánkozó szezonunk összképét, hogy valami kifacsart módon egy hangyányit megmenti azt az a tény, hogy legalább az Intert megvertük. Most viszont merőben másról fog szólni a milánói derbi, mert a Nerazzurri levadászása egy olyan pályára állítaná a Milant, ahonnan – bár még sok van hátra nagyon természetesen – már tényleg nincs visszaút és katasztrofális folytatásnak kellene következnie ahhoz, hogy a Rossoneri újra lemaradjon Európáról. 11 pontra növelhetjük előnyünket a városi riválissal szemben, ami szinte azt jelentené számunkra, hogy kiírtuk őket a képletből, ami ezt a szezont illeti, de minimum biztos, hogy nagyon-nagyon sokáig nem lesznek ránk veszélyesek. A két csapat tabellán jelenleg elfoglalt helyezése egyaránt meglepő, az előjelek viszont nagyon mások. Szezon előtt, látva a kereteket, inkább arra lehetett volna sokkal kisebb oddsszal fogadni, hogy a két csapat nagyjából fordítva lesz elhelyezve a kimutatásban és a Milan lesz az, amelyik az Európát érő helyek után lohol, miközben az Inter a dobogó környékén virgonckodik, de mivel a Milannak annyira jól sikerült belenyúlnia az edzőkérdésbe, mint amennyire városi kistesójának nem, szerencsére ez most közel sem így van.

Habár csak szeptemberben töltöttem a 12. életévemet, és nem február 29-én születtem, mégis szép lassan 30 éve vagyok Milan szurkoló, de különböző okok csak most sikerült kijutni először Milánóba. Az alábbiakban megpróbálom megosztani a személyes élményeimet, véleményemet a városról, San Siróról, Casa Milanról, na meg a Milan – Pescara bajnokiról.  

Az acmilan.com öt pontban összefoglalta miért szerepel ennyire jól a Milan az idei szezonban. Aki jobban szeret angolul olvasni, itt elérheti a cikket.

Kezdjük a tényekkel. A Milan idén fordulónként átlagban több, mint két pontot szerez, ami az első 12 fordulóban utoljára a 2010-11-es szezonban sikerült, amikor szezon végén bajnoki címet ünnepelhettünk. Akkor az első 12 meccs alatt 26 pontot szerzett a Milan, szemben a mostani 25 egységgel. Egy évvel később, a még mindig Zlatannal és Thiagóval felálló Milan már csak 21 pontig jutott, ami néggyel kevesebb az idén begyűjtötteknél. Fontos, hogy a helyén kezeljük a sikert, be kell látnunk, rengeteget kell fejlődnie a csapatnak, de ez nem ok arra, hogy a válogatott szünet alatt ne élvezzük ki az eddigi eredményeket.

Következzen az öt tényező, ami segített idáig eljutni a Milannak.

Szögezzük le gyorsan: senki sem várja ettől a Milantól, hogy gálázva, 4-5 gólos különbségekkel verje az aktuális ellenfelét. Ez még akkor sem reális, ha ez a bizonyos ellenfél idén egyetlen meccset sem nyert hazai pályán és utoljára 2011-ben szenvedett náluk vereséget a Milan. Ez azonban nem indok, hogy feleslegesen nehezítse meg saját dolgát a csapat. Erre csak egy magyarázat van: Montella adrenalinfüggő és a hétvégén a szükségesnél nagyobb izgalmakra van szüksége.

Ma délután Szicíliában, a "szép" mezben futballozó Palermo otthonában játszik Montella csapata. Egy győzelem esetén a Milan megerősítheti a pozícióját a dobogón, mivel tegnap este két közvetlen üldözőnk, a Napoli és a Lazio 1-1-es döntetlent játszott, így 3 ponttal előzhetjük a két világoskék csapatot. Ráadásul két hetes szünet következik válogatott mérkőzések miatt, utána pedig Derby della Madonnina, szóval nem is ragozom, miért lenne lélektanilag fontos egy mai győzelem. Ha a következő két meccsen 6 pontot szerez a Rossoneri, akkor hivatalosan is feliratkozott a BL-indulásért küzdő csapatok közé, oda, ahova egyébként is való.

Montella nyár elején nem volt könnyű helyzetben. A karrierje a jelek szerint mélypontra került, a Sampdoriánál nagyon közel került a kirúgáshoz. Pályafutását annál a Milannál folytatta, ahol az edzőknek nem volt könnyű élete a közelmúltban, pár év alatt már hatodik edzőként foglalta el a kispadot. A kezdeti nehézségek után - amikről már mi is írtunk - elkezdett működni az általa megálmodott gépezet, többször is bizonyítva taktikai érzékét. 

A Milan-Pescara mérkőzés után egy dolgot nem értek: mit keres ez a csapat a Serie A 17. helyén? Idén nem láttam tőlük sok mérkőzést - értelemszerűen egy jó kis Pescara-Chievo kevésbé köt le -, de amikor láttam őket nagycsapatok ellen, akkor kellemetlen stílusú, ugyanakkor egységes csapat benyomását keltették. Oddóék a Milan ellen sem játszottak alárendelt szerepet, akár a pontszerzés is benne volt a levegőben. A Milan részéről messze nem volt ez jó mérkőzés, de elsősorban nem ezért lehet bosszankodni.

A Genoa elleni vereség nem tette rosszabb csapattá Montella Milanját, ezt olyan meccsen bizonyíthatja a Milan, aminél jobbat nem is kívánhatnánk. A Pescara - bármennyire is szorítok Oddónak - egyelőre messze nem tényező a bajnokságban, és (pályán) még egyetlen meccset sem sikerült megnyerniük. A legnagyobb sikerüket a Napoli elleni 2-2-es döntetlen jelentette és ez papírforma szerint a Milan elleni mérkőzést követően sem fog változni.