Ritka pillanat mostanság, hogy úgy üljünk neki egy összefoglalónak, ahogy ez után a meccs után van rá lehetőségünk. Nem tűntünk ugyan látványosan jónak, nem sziporkáztunk, mégis azt kell mondani, hogy egy nagyon extra teljesítménnyel ajándékoztak meg minket tegnap a fiúk. Szervezetten, alázattal, egységesen, taktikailag tönkrevertük a labdát ugyan rengeteget birtokló, de tehetetlen, igazi helyzet kialakítására képtelen Fiorentinát. Igaz, ami igaz, minden csapat olyan forgatókönyvről álmodik, amilyet a tegnapi meccs írt és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ez így alakulhasson.

Egy korai, kidolgozott, szép gól után labda nélkül ugyan, de határozott eredménytartás következett, sok-sok, igaz csak eleinte sikeres letámadásokkal fűszerezve, a végén egy újabb szép góllal lezárva a meccset. Milan névvel hazai pályán nem lehet büszke rá a csapat, hogy nagyjából kétszer annyit volt a liláknál a labda a mérkőzés folyamán, de azért, hogy ezt ez a brigád így is meg tudta oldani megérdemlik a feltétel nélküli gratulációt. Azzal együtt főleg, hogy akár milyen állapotban is van ez a firenzei alakulat jelenleg, most először nem tudta bevenni az ellenfél kapuját a bajnokságban, pedig 20 forduló alatt voltak már ők máskor is hullámvölgyben és voltak ők az Inter, a Napoli és a Juve vendégei is.

Jól zárt a védelem, jól tette a dolgát az egész csapat, számomra a leghaloványabb teljesítményt Bertolacci nyújtotta, az én szememnek ő szürke, se védekezésben, se támadásban nem érzem benne az átütőerőt. Amit mindenképpen érdemes megjegyezni az nem más, mint az óriási különbség a Milan két oldala között, az Antonelli-Bonaventura szárnyhoz képest a jobb oldal – jelesül most az Abate-Honda páros – látványosan erőtlenebbnek hat, úgy általánosságban is, de előrejátákban mindenképp. Azonban szerencsére most nem kell ezzel foglalkozzunk, vannak más, üdvözítőbb dolgok is szép számmal, amiről meg kell emlékezni. És ha már olyan ritkán van erre lehetőségünk ezekben az időkben, nem szeretnénk elszalasztani az alkalmat.

Boateng az eddigi jónak mondható beszállásai után, igen hamar egy góllal is meghálálta tegnap este a bizalmat, hogy aztán nosztalgikus hangulatunkat előkaparva újra átélhessük annak a bizonyos értelmezhetetlen, homorítós, kamuszaltónak a látványát, majd rég nem látott módon pillanatok alatt ellepje a hálózatot barátunk, Crudeli bácsi videója is.

Balotelli pályára lépése és az a pár technikás megoldása is mosolyt csalhatott az arcunkra, ahogy Kucka most már folyamatosan, stabilan hozott, átlagtól magasabb szintű játéka se a megvetendő kategória. Antonelli visszatérésével jóval stabilabbá és nézhetőbbé vált a csapat bal oldala, a különböző posztok kívánalmaihoz mérten gyanús, hogy őt kellene a meccs legjobbjaként megnevezni, hátul stabil és előrefelé is kellően hozzá tud tenni. A középpályán Montolivo is megtette a magáét, szomorú, hogy ez csak a védekezésében és abban a pár, úgy kétharmad arányban pontos hosszú labdájában csúcsosodott ki. Az én egyszerű paraszti agyammal teljesen felfoghatatlan, hogy egy olyan típusú játékos, mint ő, nemhogy kapura, de még mellé sem lő egyet sem – és ez sajnálatos módon nem csak a tegnapi meccsre igaz. Őrület... akárcsak Miha reakciója Prince gólja után!

Bacca, Bonaventura és Romagnoli is hozta, amit várunk tőlük és mivel tegnap este hozzájuk még fel tudott nőni sok más játékosunk is, egy picit újra igazi csapatra hasonlítottunk. Mihajlovic nagyon elégedett, ahogy Montolivo és Boateng is így mesélte a meccs után. Lehetnek is, ahogy lehetünk mi is, erre a teljesítményre lehet építeni és erre nagyon nagy szükség is van, mert egy igen nehéz Empoli elleni vendégjáték vár ránk, aminek nem kevesebb a tétje, minthogy az azt követő Milan-Inter „csak” a nagybetűs derby lesz-e, vagy egy számtanilag rettentően komoly jelentőségű tétmeccs is!

"Ez jó mulatság, férfi munka volt!"