Nem ébredt fel hetek óta tartó kómájából, de Valerinek köszönhetően most nyert a Milan a Marassiban. Dodo szabályos gólját ugyanis érvénytelenítette a játékvezető, megkímélve a Rossonerit az újabb kellemetlenségektől, a második félidőben pedig így Bacca villanása és csatárhoz méltó ’egy érintés – egy gyors, pontos lövés’ kombinációja 3 pontot ért a csapatunknak. Nyugodtan mondhatjuk, hogy egyenlő erők összecsapását hozta a vasárnap este, a kapuk nem igazán forogtak nagy veszélyben, itt is, ott is egy-egy látványos védést kellett bemutatnia a kesztyűs brigádnak. Küzdött és láthatóan akart a Milan, de futballra emlékeztető jeleneteket nagyítóval kellene keresni ebben a 90 percben is, csapatszintű építkezést találni viszont még az is kevés lenne.

Mondjuk kettős emberhátrányban ez nem is csoda. Az egy dolog, hogy a középpályánk szokásos módon lófasz, de hogy előre játék tekintetében is Kuckát lehet leginkább kiemelni belőle az elég kemény. Montolivonak nem ment, de azt legalább le tudtam szűrni a közvetítésből, Jacket viszont én nem is láttam ma a képernyőn. Bertolacci meg – engem már nem érdekel, kimondom véglegesen, pedig sokan úgy vannak vele, hogy még egy évet adjunk neki - árát és teljesítményét figyelembe véve a Milan történelem valaha volt legnagyobb pénzkidobós faszságává "focizta" össze magát ebben a szezonban. Simán körözi Matrit, pedig az nagy szó!

Az, hogy a közvélemény túlnyomó része szerint legerősebbnek tartott középpályás négyesünk egy ilyen tök átlagos ellenféllel szemben ennyire nevetségesen szar teljesítményre legyen képes a szlovákot leszámítva az finoman szólva kellemetlen, nagy szerencsénk, hogy nem volt támadóerő és kreativitás a túloldalon se, mert így elbírta védelmünk, hogy Kucót leszámítva - aki magában többet védekezett össze a statisztikák alapján, mint a másik három - nem volt előtte senki. De, hogy mondjak még jobbat, Balotelli is hasznosabb volt védekezésben, mint Bonaventura vagy Bertolacci! Azt hiszem ez az a pont, ahol már további magyarázatra nem szorul se Jack, se Lacika teljesítménye, igaz előbbi legalább egy gólpasszal szépített valamit semmittevésén.

Brocchi bemutatkozott, Brocchi győzelemmel debütált, végre nyertünk egy meccset, de őszintén, érdekel ez valakit? Én ugyanolyan csalódottan és kedvetlenül álltam fel a tv elől, mint ha kikaptunk volna 3-0-ra és csak ugyanarra tudok gondolni, amire már évek óta ilyentájt, vagyis, hogy legyen már végre vége ennek a szezonnak is, de minimum legyen már legalább a kupadöntő napja, még ha szinte esélyünk sincs ott se. De ez sajnos nem így megy, jön a Carpi hétközire, ezért mi is jelentkezünk majd hamarosan az újabb „kedvcsinálóval”, mert bármi is van, a meccset, ha kezdődik, nézni kell! Mindent félretéve, gratulálunk mi is Cristiannak, ahogy Mihajlovic is megtette ezt rögtön a mérkőzés után.

50 - ennyi napot vártunk arra, hogy a Milan újra nyerjen a bajnokságban.

15 – Bacca góljainak száma a Serie A-ban.

5 - a szám, ami nyeretlenségi szériánkat mutatja, aminek véget vetettünk, de akár azt is mesélheti, hogy ekkora győzelmi sorozatot építhetnénk a közelgő ellenfeleket figyelve. De tudjuk, hogy nem vagyunk rá képesek és különben sincs már semmi értelme.

33 – ennyi fordulónak kellett eltelnie, hogy a Milan átlépje az 50 pontot az olasz pontvadászatban, pedig már egy ideje nem a két pontos rendszer van érvényben.

4 – ennyi pont az előnyünk a Sassuolo és a Lazio előtt, védjük a hatodik helyet.