Berlusconi kezd nagyon Zamparinisedni. Ugyan az őrület ezen fokára még nem sikerült eljutnia, egyelőre idényenként maximum két edzőt fogyaszt el és nem 9-10 cserét hajt végre, de Zamparini is valahol elkezdte a csapatának módszeres rombolását. Ez már Berlusconinak is nagyon jól megy, a kérdés az, hogy meddig tudja ezt fenntartani?
A címben megfogalmazott kérdés ál-naivan azt boncolgatja lesz-e olyan őrült, aki Berlusconi hívására igent fog mondani legközelebb is. Mert, hogy lesz legközelebb, az egészen biztos. Ahogyan az is, hogy vállalkozó is akad majd. Valami "megélhetési" tréner, aki valamilyen oknál fogva csapatot kapott az olasz élvonalban, azóta koptatta 3-4 csapat kispadját , persze nem sokáig mert eredmény azért az nem nagyon volt. Ilyet bármikor elő lehet kapni a kalapból. Persze ott van az eddig szimpatikusabbnak tűnő út, vagyis valamelyik volt játékosunkat kitenni annak a megaláztatásnak, hogy az elvárható maximum teljesítmény feletti célkitűzésekbe belebukva bukott edzőként kullogjon vissza. Ki tudja, talán Inzaghi is lehetett volna jobb edzője a Milannak ha van némi tapasztalata, vagy Brocchi, pláne Seedorf.
Berlusconinak az az álma, hogy kinevel egy olyan edzőt, aki meghallgatja az elnök taktikai tanácsait, remekül dolgozik abból az alapanyagból amit összekukáznak neki és mindezt még a 4-3-1-2-es formációban teszi. Olybá tűnik elnökünk előszeretettel játszadozik a Football Manager játékokkal, mert ott ennek még realitása is van. Egy olyan világban, ahol algoritmusok számolják a csapat várható teljesítményét, ahol beállíthatjuk mennyire legyen például támadó a csapat - sőt ahol a támadó foci kifejezetten eredményes. Csak az a baj, hogy a Football Manageres valóságban olyan tulajdonost is lehet némi trükkel a Milan élére helyezni, aki képes beletenni a szükséges mennyiségű pénzt a csapat felfuttatásába.
A valóságban kevés esély van arra, hogy ezt az ideális edzőt megtalálják. Arra természetesen vannak példák, hogy trénerek - akár már nagycsapatnál is - szinte azonnal hozzák az eredményeket. Példaként említhető Guardiola vagy Conte, mindketten első évükben kupát hoztak a csapatuknak. Ha úgy tetszik Berlusconi akarja a saját Guardioláját. Arra azonban közben nem gondol, hogy Guardiola nem azért lett sikeres, mert megmondták neki mit kell játszania, hanem eleve egy megadott és éveken át épített koncepció mentén tanult, amin belül végül teljesen szabad keze volt a taktika megalkotásában. És igazából Conte sem egy bábként került a Juventushoz, a pályán és edzéseken azt tehetett amit akart.
Ha felületesen nézzük a dolgokat, akkor persze lehetnek hasonlóságok mondjuk Guardiola és Inzaghi kinevezése között, a valóságban azonban elképesztően nagy szakadék van a két tréner helyzete között.
Szinte minden edzőváltásnál az jön le Berlusconiék kommunikációjából, hogy valójában a keret jó csak épp az edző nem azt csinálja amit kellene. Vagyis ellentmond a főnöknek. Ebbe bukott bele Allegri, aki egész korrekt eredményeket hozott egy lebutított kerettel is, amíg a kölcsönös egyetértés jegyében a 4-3-1-2-re kezdték el formálni a keretet. Ami többnyire abból áll, hogy a szélen bevethető játékosokat eladják. Ebbe bukott bele Seedorf is, miután állandó vita volt arról hány csatárt is kell tulajdonképpen a pályára küldeni. De Mihajlovics esetében is gond volt, hogy Balotelli keveset játszik, vagy Bonaventura nem trequartistaként. És lássanak csodát! Az új edző alatt Balotelli kezdő lett, Bonaventura irányított és a rendszer 4-3-1-2-re lett átformálva. És ezt Brocchi akarta így, aki ugyan eddig a 4-3-3-ra épített a Primaverában, de ez nem baj, most jó lesz ez is.
Félreértés ne essék, semmi bajom a 4-3-1-2-vel, ez a rendszer rengeteg szép emlékhez köthető. A baj ott kezdődik, hogy attól még nem lesz jobb a csapat ha a régen bevált formációba erőltetjük a játékosokat, figyelmen kívül hagyva meg tudják-e oldani a szerepkört. Jelenleg igazából 1-2 dolog hiányzik a jó 4-3-1-2-höz. 1. Mélységi irányító. 2. Egy jó box-to-box középpályás. 3. Egy jó támadó középpályás.
Vagyis az az álláspont, hogy ez a játékosállomány ideális például arra a támadófocira, amit Mihajlovics nem vállalt be egyszerűen hazugság. Ahhoz, hogy domináns csapatot tudj kialakítani mindenképpen kell olyan középpálya, ami ezt biztosítja. Ha megnézzük a Milan lehetőségeit, nem tudom elképzelni, hogy vannak olyan emberek, akik realitásnak tartják, hogy akár Montolivóval (aki egyébként erre a szerepre leginkább alkalmas lenne), akár Bertolaccival, vagy Kuckával, Maurival, Polival biztosítható a labdabirtoklás. Valami Tesco gazdaságos tiki-taka kijöhet belőle - nevezhetjük akár broki-takának is - de mondjuk a lényeg éppenséggel hiányzik belőle. Hiszen attól még nem a tiki-takát játszod ha a belső védő 100 felett passzol az 5 méteres körzetében, bár amennyire emlékszem az NB1-ben is hajlamosak ezt a nézetet vallani. A lényeg, hogy mennyi ideig tudod a labdát középen járatni és ebből mennyi történik az ellenfél térfelén. Ez utóbbi olyasmi, amiben a mai Milan nagyon gyengén teljesít és ez nem pusztán akarat vagy filozófia kérdése.
Ezzel a játékosállománnyal azt várni, hogy majd végig dominálni fogja a mérkőzést körülbelül olyan mintha paradicsomlevest szeretnél főzni, de otthon csak káposzta van hozzá. Főzni a káposztából is lehet valamit, de abban egészen biztosak lehetünk, hogy paradicsomleves soha nem lesz belőle. Elég valószínű, hogy Mihajlovics személyében sem egy Michelin-csillagos szakács kezdett el dolgozni a káposztával, de ő legalább akként kezelte, ami és nem próbált meg irreális elvárásokat teljesíteni. Elkezdett a káposztából káposztás tésztát főzni, de az nem ízlett Berlusconinak. Brocchi más helyzet, mert eleve úgy vette át a csapatot, hogy a főnök szája íze szerint próbál főzni. Az eredményét pedig tegnap tökéletesen láthattuk. Kaptunk valami izét, ami igyekszik eladni, hogy paradicsomleves, közben meg sikerült valami moslékot összehozni.
Brocchira először nem tudtam haragudni, de aztán közben úgy vagyok vele, mint Inzaghival. Nem tudom igazán sajnálni, mert tudta mire vállalkozott, sőt az arcát adja Berlusconi legújabb komédiájához. Hiába a Milan kispadjáról beszélünk, ezt mindennek tekintem csak előrelépésnek nem. Komolyan gondolta, hogy képes lesz a csapatot úgy összerakni, hogy a háttérben a vén bolond a fülébe súgja mit kell tennie? Ha igen, akkor nagyobb bolond, mint a vén viagrabűvész.
Zamparinire - tudjátok a Palermo méltán népszerű elnökével, aki idén 7 alkalommal cserélt edzőt - jellemző, hogy a csapatát a rövidtávú rossz eredmények miatt szétbarmolja, mert mindig többet vár. Mondjuk jelen esetben Iacchini volt az edző - aki egyébként rekord ideig volt a székében - és képtelen volt Dybala eladása után ugyanazon a szinten tartani a csapatot. Ami valahol reális, hiszen ha eligazol a Serie A egyik legjobbja a csapatodból, majd nem sikerül hasonló kaliberrel pótolni, akkor bizony vissza fog esni a színvonal. Mégis az edzőt sikerült elővenni, majd megindult a még Zamparini mérce szerint is durva edzőkeringő. Eredmény: jelenleg a 18. helyen, azaz kiesésre állnak.
Berlusconi valami hasonló dolgot tett, amikor Mihajlovicsot kirúgta. Hogy a szerb lett volna az új Sacchi? NEM. Hogy tökéletes munkát végzett volna? NEM. Azonban a csapat által mutatott eredmények közel sem voltak annyira tragikusak, mint azt szerette volna eladni. Képes valaki röhögés nélkül elolvasni azt a mondatot Inzaghi után, hogy ez volt minden idők legrosszabb Milanja? Valóban gödörben volt a Milan, ebben azonban nagy szerepe lehetett a vezetőség hozzáállásának is. És ugyan mennyivel érdemelte ki jobban Inzaghi, hogy egy teljes szezont kapott, dacára a kilátástalan és szégyenteljes teljesítménynek, mint az a Mihajlovics aki EL helyre vitte a csapatot és még a kupa döntőjébe is eljutott? (Ha valakiben felmerült volna, hogy Inzaghi játékoskarrierjével érveljen és erre hivatkozva fogadjuk el, hogy ne alázzuk meg, arra egy névvel szeretnék válaszolni: Seedorf.)
A nagyobb gond az, hogy amíg Mihajlovics alatt legalább némi esély kínálkozott a kupagyőzelemre (még ha csak minimális is), addig Brocchi semmi ilyesmivel nem szolgálhat. A Juventust nem fogja megverni a Milan támadófocival, és pláne nem olyan széteső játékkal, amit eddig Brocchi alatt produkált a Milan. Ahol sokszor csak Donnarumma helyenként földöntúli bravúrjai akadályozták meg, hogy 3-4 gólt kapjon a csapat. Többek között attól a Hellas Veronától, ami idén csont nélkül esik ki az élvonalból. Tegnap nem ment neki és össze is jött az a 3 gól. Nyilván Brocchi is próbál majd valami okosat kitalálni a Juventus ellen (azaz védekezünk ameddig csak lehet), csakhogy ez megint nem ideális felállás, hiszen hét közben teljesen más stílust gyakorolnak a játékosok. Bár ha esetleg valamilyen csoda folytán megnyerjük a kupát (jelenleg nagyobb esélyt látok arra, hogy jövőre a Leicester City a PL mellett a BL-t is megnyeri) és mondjuk defenzív focival tesszük, akkor azért remélem felelősségre vonják annak rendje és módja szerint, amiért nem látványos támadófocival nyertünk. Ha úgy tetszik Milanhoz méltatlan játékkal.
Ahogyan a mérkőzés értékelőjében godom már megemlítette, ezt a csapatot meg kell menteni Berlusconitól. És mostantól erős idegzetűek folytassák az olvasást.
Berlusconi a jelenlegi Milanban olyan, mint egy rák. Lassan, de biztosan terjed és ha nem sikerül eltüntetni a szervezetből, akkor a vége tragikus lesz. Durva lehet a hasonlat a Milan történetének legsikeresebb elnökére vonatkozóan, és vállalom az esetleges olvasóvesztést emiatt. Az tagadhatatlan, hogy Berlusconi nélkül aligha lennénk Milan szurkolók. Olyan magaslatokba vitte a klubot, amit nélküle nem érhetett volna el. Ez az érem egyik oldala. Ott van viszont az is, hogy ő juttatta a mostani helyzetbe is csapatát. Azt, amit állítólag annyira nagyon szeret. Simán végignézi ahogyan az általa felépített brand fokozatosan épül le és egyre nevetségesebb, ha úgy tetszik szánalmasabb a vergődése, próbálkozása, hogy valóban a fontosság látszatát keltse. Mondjuk azzal, hogy megjelenik néha edzéseken, kezet ráz a játékosokkal. Vagy épp megmondja az edzőnek mit kellene játszania. Egy dolgot azonban nem tesz, méghozzá azt, amivel a legtöbbet segítette a csapatnak. Pénzt nem tol bele. Nyilván az a csapat ami ekkora veszteséget termel nem könnyíti meg a dolgát, de azért hadd ne kelljen amiatt sajnálnom, hogy az egyik vállalata gazdaságtalanul működik. Ennek megoldása lenne az ő feladata. Ha pedig nem megy a régi módszer, újat pedig nem dolgoznak ki, akkor egy megoldás KÍNÁlkozik.
Berlusconi ideje lejárt, ezt régóta tudjuk. Az a kérdés az mikor jön rá erre ő is.
