A vásárnapi ebédre legkedvesebb pajtásainkat, a Genoát várjuk asztaltársaságunkhoz érdekegyeztetésre, hogy megpróbáljuk feledtetni az előző fordulóban elkövetett 1 pontos formagyakorlatunk okozta sokkot. Voltak idők a szezonban, amikor már azt is tudtuk értékelni, ha legalább látszott a pályán győzelmi szándékunk, emiatt megoszlik a nép, hogy összességében mégis mekkora kudarcként is kellett ezt megélni. Én biztos, hogy abba a halmazba tartozok, akiket hatalmas csalódottság fogott el és megbocsájthatatlan hibának címkézik, viszont vannak, akik őrültnek tartanak emiatt. Ki így, ki úgy, ezt itt zárjuk is le, mások vagyunk, másképp éljük meg, de egy dolog biztos: ezt a felvezetőt tudtam volna sokkal felfokozottabb állapotban is írni, mint amilyenben most tengődök.

A legutóbbi Mercato ugyanolyan zavaros volt, mint bármelyik azóta, hogy Galliani autokratikus rémuralma megkezdődött. Amíg régebben egy megfigyelőkből álló csapat élén dolgozott és a döntéshozatali folyamatnak egy szeletét alkotta, mára szinte mindenkit eltávolított maga mellől, akinek beleszólása volt az igazolásokba és végül egyedül maradt, minden hatalommal a kezében. Emiatt rengeteg szurkoló hibáztatja elsősorban őt az eredmények miatt. Egészen eddig a Mercatóig a Matri-ügy volt az origója a piacon elkövetett bakinak, de Galliani bevezetett egy új szintet. Ezt nevezhetjük akár El Shaarawy katasztrófának is. A milanobsession.com cikkét közöljük. 

Carlos Bacca valószínűleg csak azért érkezett a Milanba, mert a Gallianiék által első körben kiszemelt Jackson Martinez inkább az Atlético Madridot választotta. Martinez azóta a kínai bajnokság felé vette az irányt, Bacca pedig a Milanban bizonyítja, hogy alighanem ő a legértékesebb kolumbiai csatár jelenleg. Nem meglepő módon a Milanban is ő a legjobb támadó.

Nem bírta el az eredmények tudatában kínálkozó lehetőség keltette nyomást, Jack hiányát és edzője óriási hibáit a BL indulás tekintetében alighanem végzeteset hibázó Milan - fájó döntetlen otthon az Udinese ellen! Megtette nekünk azt a szívességet a sors, hogy mind a Fiorentina, mind az Inter pontokat hullajtott, ráadásul tisztában is volt a csapat ezekkel az eredményekkel – ahogy azzal is, hogy a következő fordulóban egymás ellen játszanak - a kezdősípszó pillanatában, amit hazai pályán végezhettünk el egy köztudottan fura eredményekre képes, de véletlenül sem veszélyes Zebrette ellen – mi kell még kérem szépen, mi?

A Milan játéka egyre inkább tükrözi azt, amit év elejétől fogva vártunk volna Mihajlovicstól. Adott a kellő motiváció, megvan a keretre leginkább alkalmas formáció. A Milan feltámadásával egyidőben ráadásul Jeremy Ménez is játékra alkalmasnak tűnik, a kettő együtt pedig felveti a kérdés: vajon hol fog játszani a Milan tavalyi házi gólkirálya?

Szerda este a PSG új veretlenségi rekordot állított fel a francia bajnokságban, 33 mérkőzés óta nem találtak legyőzőre, ezzel az FC Nantes sorozatát adta át a múltnak (a kanárik az 1994-95-ös idényben 32 mérkőzésen át nem kaptak ki). A PSG 2015. március 15. óta nem kapott ki, akkor a Bordeaux otthonában maradtak alul (2-3).

Adott egy középpályás, aki jobb esetben is maximum átlagosan passzoló játékosnak nevezhető. Akinek a technikai tudása meg sem közelíti a kívánt szintet. Akinek a gyorsasága sem kiemelkedő. És, aki valahogy ezek ellenére Milan szintű labdarúgó.

Soros ellenfelünk a tabella második felében, a kiesés szelétől nem fenyegetve ugyanannak az egymást taposó, 10. helyért harcoló bolynak az aktív résztvevője, mint szerdai ellenfelünk. Ez nem is csoda, hiszen összességében nem igazán lehet számottevő különbséget tenni a vasárnap ebédre érkező Udinese és a hét közben magabiztos játékkal legyőzött Palermo között.

Sziasztok, MILAN vagyok, elkezdtünk focizni! Rögtön az elején szögezzük le: Aki nem látta és velem ellentétben szokott és képes felvételről meccset nézni, az tegye meg. Nem, nem beszélünk még FenoMilanról, de ez a tegnapi nagyon rendben volt, mert egy nagyon kevés hibával, pontosan, agilisan, bátran, szervezetten, őszintén játszó brigádot fog látni – igen ezek lennénk mi – amely igazi nagy csapatként játszott, amelyik tökéletes közeli első félidő után, takaréklángon, a cseréktől sem felhígulva, totális kontroll alatt tartotta a Palermót és a meccset.