Gondoltunk arra, hogy kiírunk néhány egészen sokkoló hírt a mai napra való tekintettel, de aztán úgy döntöttünk ettől eltekintünk és az általunk kigondolt híreket egyben zúdítjuk rátok. Visszaolvasva az egészet, nem is tűnik nagyobb őrültségnek, mint a többi átlagos napon kitalált pletykák.
A nemzetközi futballnaptár okozta „vakáció” után hétvégén folytatódik a bajnokság, több szünet már nem lesz, sőt még egy hétközi forduló is bepottyan majd a képbe, mielőtt a kupadöntő lezárja szezonunkat. 8+1 meccs maradt, ennyiből kell kigazdálkodni a végét, kezdetnek rögtön a Milánótól egy kőhajításnyira lévő Bergamo a célállomás, ahol az Atalanta ellen kellene összegereblyézni a pontokat, lezárva az utóbbi időben épített nyeretlenségi szériát, azonban ez előzetesen több szempontból sem tűnik egyszerűnek.
Manapság a Milannak a Bajnokok Ligája helyekért sem számít esélyesnek az olasz bajnokságban, de nem is olyan rég még az egyik legjobb csapat volt Európában.
Egyelőre még csak gyenge pletykákat hallani Zlatan esetleges visszatéréséről - főleg azért mert a felesége állítólag szereti Milánót -, de biztos vagyok benne, hogy népszerű téma lesz a svéd új klubja egészen addig amíg alá nem ír valahová. Valószínűleg nem a Milanba. De azért tegyünk úgy, mintha reális opció lenne számára a piros-fekete csapat. Kell egyáltalán Ibra a Milannak?
Galliani kétségtelenül meghatározó figurája az európai klubfutballnak. Az általa elvégzett munkának is köszönhetően a Milan tulajdonképpen két évtizeden át meghatározó alakja volt a labdarúgásnak. A csapatnál sikerült megtalálni a megfelelő egyensúlyt. A pénzt Berlusconi öntötte a csapatba, a jó szakmai munkát a top edzők biztosították, az alapanyagot pedig Galliani dolgozta egybe. Berlusconi anyagi nehézségei a rendszert alaposan megbontották. Azóta a jó szakmai munka sem biztosított és Galliani tudománya is látványosan elfogyott.
Két támadószellemű alakulat, jó iramú, lendületes, nézhető kategóriájú meccsén, a hosszú idő után újra betaláló Milan érdemelte volna meg a 3 pontot a látottak alapján, de a lehetőségeit megint nem tudta kihasználni és csak döntetlenre volt képes a találkozó második felében a kapujához szegezett Lazio ellen. Két hónapig tartó veretlenségi sorozata után, immár nyeretlenségi szériát épít, de az Európa Liga indulás szempontjából értékes 1 pontot szerezve nyomatékosította, hogy a 6. helynél előrébb aligha fog végezni, azt viszont képes lesz megtartani.
A válogatott szünet előtti utolsó fellépésére készül a mentálisan teljesen szétesett, mindennapjait belharcokkal töltő, újabban gólképtelen Milan. A pihenő előtti utolsó feladatot a minket egyelőre még csak távolról üldöző Lazio jelenti csapatunk számára. Reménykedtünk benne, hogy a bajnokság ezen szakaszában másféle izgalmak várnak majd ránk és az előre törés, a top 5 helyezésekért vívott harc egyik állomása lesz ez a csörte, de sajnos pár elcseszett hét után oda jutottunk, hogy a felfűtöttség olyan kontextusban jelenik csak meg, hogy amennyiben tovább tart a Rossoneri szétesése, akkor valós veszélybe kerül a hatodik hely is. Márpedig, ha győznek a sasok a San Siróban, akkor ez megvalósul, mert onnantól kezdve már két olyan üldözője lesz a Milannak, amelyet komolyan kell venni. És sajnos a jelenlegi állapotokat figyelembe véve, erre reális esély van, még akkor is ha a Lazio valami botrányosan szar produkciót rakott le az Európa Liga asztalára csütörtökön.
225 perce, 5 félideje gólképtelen az egyre több sérüléssel bajlódó, az alapemberek hiányát elbírni nem képes Milan, amely egy kis szerencsével nyerhetett volna ugyan, de az biztos, hogy nem érdemelt győzelmet. A keret mélységének hiánya teljesen kivette a csapat játékából azt a kis erőt is, ami jellemző volt rá az utóbbi időben. Az idők folyamán lassacskán egybe formálódó alapcsapat képes volt szép pillanatokat, elfogadható játékot produkálni, de az összességében gyenge kerettel, formán kívüli játékosokkal nem lehet mit kezdeni. A hatodik hely bebiztosítása és a kupadöntőre való felkészülés is egyre nehezebb feladat lesz így. Nem fokozzuk a szenvedéseteket itt tömör bekezdésekkel, hosszú mondatokkal, elemzésekkel, teljesen felesleges ebbe a meccsbe mélyebben belemenni.
Sok látnivaló nincs a képsorokon, de még ennél is megdöbbentőbb a WS statisztikai lapja. Tudjuk, hogy ők nagyon másképp pontozgatnak, mint mondjuk a GdS, de, hogy itt mit szívtak azt azért nagyon jó lenne tudni. Arányaiban még csak-csak eltalálták, hogy ki volt a jobbak és ki a gyengébbek halmazában, csak vagy két ponttal többet adtak mindenkinek.
Na legyen is elég ennyi erről az egészről, majd ha lesz miről írni, akkor írunk, erre több karaktert pazarolni, viszont semmi értelme. Legközelebb legalább már otthon játszhatunk, az talán ad egy kis pluszt, vasárnap este a Lazio lesz az ellenfelünk, a műsorújságban, majd a dráma és ne a sport kategóriában keressétek a kezdési időpontot! :)))
Múlt vasárnap délután a Milanból összesen 4 alapember hiányzott és máris olyan hatást keltett a csapat, mintha nem az EL, hanem valahol az olasz középmezőny közepe lenne a cél. Utaltunk már rá többször is, hogy a Milan leggyengébb pontja a kispadja, mivel hiába van meg az erős(nek mondható) alapkezdő, ha mögöttük nincsenek minőségi beugrók.
Legutóbb már nagyon fogyóban volt az oxigén, úgyhogy itt az ideje feljönni a felszínre és venni egy újabb nagy levegőt, hogy beszippantva némi frissességet, kitisztítva a fejeket nekilássunk a végső nagy pontvadászatnak, a szezon utolsó 10 fordulójának. Nem mostanában volt, amikor egy elveszített bajnokit követően kellett készülnie a Milannak a soros megmérettetésére, az után viszont a csapat idényének legszebb percei, meccsei következtek, tehát semmi okunk nincs rá, hogy szurkolóként rettentő mód elkezdjünk aggódni, főleg ha azt is nézzük, hogy az a bizonyos torkunkon akadt spagetti jóval nagyobb pofon volt, mint a Sassuolo elleni vereségünk. Ahogy akkor is, úgy most is idegenbe kényszerülünk, viszont a vasárnapi ebéd mellé, most jóval emészthetőbb feltétet kapunk a Chievo személyében, mint akkori ellenfelünk, a Roma.